Jean Frédéric Bazille

Bazille akkor kapott kedvet a festészetre, miután látta a nagy romantikus, Eugène Delacroix képeit. Családja – gazdag dél-francia bortermelők – beleegyezett abba, hogy festészetet tanuljon, de azzal a feltétellel, hogy folytatja orvosi tanulmányait. Párizsban Bazille kora festőinek legforradalmibb csoportjába csöppent. Közeli ismerősei közé tartozott Renoir, Sisley és Monet – hasonló korú növendéktársai a Gleyre-műteremben. Rendszeresen találkozott Pissarróval, Cézanne-nal, Morisot-val, Manet-val és Degas-val. Bazille vagyona és társadalmi helyzete bejárást biztosított számára Párizs legimpozánsabb szalonjaiba is, barátai a társadalmi és művészeti élet legmagasabb fokán álló személyiségekig terjedtek. Néhány műve betekintést enged abba a társaságba, amelyben szívesen forgott. Jól ismert csoportképe, az 1870-ben, halála előtt nem sokkal befejezett A Condamine utcai műterem a XIX. századi művészeti élet „Ki kicsodájával” ér fel: Renoir a lépcső korlátjára támaszkodva beszél a festő, író és kritikus Zacharie Astruc-höz, Manet egy festőállványra helyezett vásznat nézeget, mögötte Monet-val; a magas termetű (Manet által festett) Bazille félénken háttal áll, az ünnepelt zenész, Edmond Maître pedig a zongoránál foglal helyet.

A festmény oldalán: A rózsaszín ruha