Sandro Botticelli
1444/45 k.–1510 · Reneszánsz és manierizmus
Életrajz
Botticellit halála után elfelejtették – Michelangelo és Leonardo da Vinci hírneve számos korábbi művészt elhomályosított –, de a Tavasz bemutatása 1853-ban újra reflektorfénybe állította, és a preraffaeliták, valamint a XIX. századi Esztétikai Mozgalom más követői ismét piedesztálra emelték. Rendkívül egyéni stílusa – hajlékony vonalai, furcsán megnyújtott alakjai, dekoratív részletei – nagy hatást gyakoroltak az 1800-as évek végének művészetére. Botticelli csaknem teljes művészi karrierjét az itáliai Firenzében töltötte, és csak egy alkalommal hagyta el a várost, amikor 1481–82-ben néhány más kiválasztott festővel Rómába rendelték, hogy a Sixtus-kápolna falfestményein dolgozzon. Ez a pápai megrendelés, amelynél nem létezett tekintélyesebb felkérés, jól mutatja, milyen híres lehetett akkoriban Botticelli. A művészettörténészek nézete szerint pályája csúcsán Firenze legnépszerűbb festője volt. A művész egy rendkívül sikeres műhelyt irányított, amely festmények sokaságát alkotta egyházi és világi megrendelők részére. Kedvenc tanítványa, Filippino Lippi (a képen), egyesek szerint nagyobb festő volt, mint mestere.
A festmény oldalán: Tavasz (Primavera)
Sandro Botticelli (kb. 1445–1510) a Mediciek köréhez tartozó firenzei festő volt, akit mitológiai jelenetei, például a Primavera, és vonalvezetésének eleganciája tettek híressé.
A festmény oldalán: Vénusz születése
