Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése
Alvó Vénusz
Giorgione és Tiziano · Reneszánsz és manierizmus
- Művész
- Giorgione (kb. 1477–1510), befejezte Tiziano (kb. 1488–1576)
- Dátum
- kb. 1508–1510
- Méretek
- 108,5 x 175 cm
- Technika
- Olaj, vászon
- Helyszín
- Gemäldegalerie Alte Meister, Drezda, Németország
Az Alvó Vénusz a szerelem istennőjét ábrázolja, aki egyik karját a feje alá téve alszik a szabad tájban. A képet a fiatalon pestisben elhunyt Giorgione kezdte el, és tanítványa, Tiziano fejezte be, aki valószínűleg a tájat és az eget festette.
Közelebbről
Vénusz fehér lepedőn és vörös párnán fekszik, teste hosszú, lágy vonalat alkot, amely a mögötte húzódó dombok ívét visszhangozza. Szeme csukva, és mintha egyáltalán nem tudna arról, hogy nézik, ami álomszerű nyugalmat kölcsönöz a képnek. A tájban fekvő akt évszázadokon át mintául szolgált a festőknek: Tiziano Urbinói Vénusza, Goya Meztelen Majája és Manet Olympiája is tőle származik.
A festmény története
1699-ben a festményt Erős Ágost szász választófejedelem gyűjteménye számára vásárolták meg Tiziano műveként, és a drezdai képtárba került. Csak 1880-ban állította Giovanni Morelli olasz műértő, hogy Giorgione festette, korai halála után pedig a fiatal Tiziano fejezte be; ez az attribúció ma általánosan elfogadott. A második világháborúban a drezdai gyűjteménnyel együtt elszállították, 1945-ben a szovjet hadsereg Moszkvába vitte, és 1955-ben került vissza Drezdába.
További művek: Giorgione és Tiziano
Híres művei máshol
- The Three Philosophers 1500
- Laura 1506
- Önarckép 1509
- Christ Carrying the Cross 1506
- Nude 1508
- Frieze of the Liberal and Mechanical Arts 1496