Caspar David Friedrich
1774–1840 · Romantika és tájfestészet
Életrajz
Caspar David Friedrich (1774–1840) a német romantika vezető festője volt. Gyakran hátulról látott, magányos alakokkal benépesített tájképei a lelki vágyakozást és a természet fenséges erejét fejezik ki.
Az életéből
Caspar David Friedrich (1774–1840) a német romantika vezető festője volt. Elmélkedő tájképei, gyakran hátulról látott magányos alakokkal, a romantikus kor lelki vágyakozását fejezik ki.
A festmény oldalán: Szerzetes a tengerparton
Caspar David Friedrich (1774–1840) drezdai német festő a romantikus tájkép nagy mestere. Háttal álló alakjai, romjai és egei a természetről való spirituális elmélkedést fejeznek ki.
A festmény oldalán: Apátság a tölgyesben
Friedrich összetett egyéniség volt, akinek a világról alkotott csodálatos látomásait sötét fellegek árnyékolták be, különösen kései éveiben. Apja gyertyaöntő és szappanfőző volt. Friedrich gyermekkorára tragédiák sora nyomta rá bélyegét: először anyja és két lánytestvére halt meg betegségben, majd, még nagyobb traumát okozva, saját szeme előtt szakadt be egy tó jege az öccse alatt, aki belefulladt a vízbe. Vallásos neveltetésben részesült, legtöbb munkája a természet spirituális oldalának bemutatására törekszik. Idősebb korában gyakran szenvedett depressziótól, elhatalmasodott rajta a halálfélelem. Képein egyre inkább teret kaptak a halál szimbólumai, a magányos tölgyfák, farönkök, de a megváltás és remény jelképei is megjelentek: a kereszt, kivilágosodó égboltok, horgonyok a tengerparton. Festményei személyes vonásokat hordoznak, amit a művészet lényegének tartott. Egyszer így írt erről: „A művésznek nemcsak azt kell megfestenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit önmagában.”
A festmény oldalán: Vándor a ködtenger felett
