Michelangelo Buonarroti

Michelangelo vonakodott elfogadni a Sixtus-kápolna mennyezetének festésére vonatkozó megbízást. Elsősorban szobrásznak tartotta magát, és nem festőnek. Márványszobrai, mint például a Dávid és a Pietà fenségessége és kecsessége láttán könnyű megérteni, miért. Amikor a márványt faragta, Michelangelo életet és mozgást akart adni az emberi formáknak, amelyek hite szerint benne rejlettek a kőtömbben. Nagyszabású munkáját, a Sixtus-kápolna mennyezetének díszítését minél hamarabb be kívánta fejezni, hogy visszatérhessen egy korábbi megbízásához, II. Gyula pápa sírkövének megalkotásához.

A festmény oldalán: Ádám teremtése (részlet)

Michelangelo művészet iránti rajongását helyezte előtérbe az emberi kapcsolatokkal szemben; nem volt ideje könnyed csevegésekre. Általában egymagában dolgozott, teljes csendben. Olyan sokáig bele tudott merülni a munkába, hogy egy alkalommal, amikor lehúzta a csizmáját, zoknijával együtt a bőre is lejött. Heves természetű emberként nagy szenvedélyekre is képes volt. Művészete mögött az emberi érzelmeken túl, a formák – különösen a férfi testek – iránti rajongása fedezhető fel. Legnagyobb szerelme minden kétséget kizáróan egy nála 34 évvel fiatalabb férfi, Tommaso dei Cavalieri volt, akinek több mint 300 madrigálját és szonettjét ajánlotta.

A festmény oldalán: Szent Pál megtérése