Paolo Caliari (Veronese)

Paolo Caliari 1528-ban született Veronában egy kőfejtő fiaként; szülővárosa után vette fel a Veronese nevet. Helyben kapott képzést, de kivételes tehetsége a kezdetektől nyilvánvaló volt. Stílusa pályafutása során valójában meglehetősen keveset változott – nem is volt rá szükség, hiszen mesterségbeli tudása korán megmutatkozott. Veronese a velencei iskolához tartozik, amelynek tagjai a hangulaton, a színen és a textúrán keresztül igyekeztek az érzékeket felébreszteni. Veronese és társai a velenceiekhez hasonlóan szerették a pompát és magasztosságot. Ez nem korlátozódott vallásos munkákra; a világi témákat ugyanilyen különlegesen, és varázslatos színekkel festették meg. Veronese sok világi témájú freskót alkotott, köztük tájképeket és építészeti műveket. A művész monumentális műveivel szerzett hírnevet, de a vallásos és fényűző világi elemek vegyítése 1573-ban a hírhedt inkvizíció elé juttatta, mivel bohócokat, (vélhetően protestáns) germánokat és más, vulgárisnak tartott figurákat festett az Utolsó vacsora jelenetébe. Az „illendőség hiánya” bűnét követte el. Veronese védeni próbálta művét: „mi, festők, ugyanazzal a szabadsággal élünk, mint a költők és az őrültek”. A mű átfestésére kérték, de csak a címét változtatta meg, így a kép ma Lakoma Lévi házában (képünkön) néven ismert. Veronese Velencében halt meg 1588-ban.

A festmény oldalán: A kánai menyegző