Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése
Cosimo de' Medici herceg képmása
Pontormo (Jacopo Carucci) · Reneszánsz és manierizmus
- Művész
- Pontormo (Jacopo Carucci) (1494–1557)
- Dátum
- 1519 körül
- Méretek
- 86 x 65 cm
- Technika
- Fatábla, tempera
- Helyszín
- Galleria degli Uffizi, Firenze, Olaszország
Jacopo Carucci, a szülővárosa után felvett ismertebb nevén Pontormo firenzei festő volt, akit eredeti tehetségének és sajátos stílusának köszönhetően kegyeibe fogadott a késő reneszánsz kor legnagyobb műpártoló családja, a Medici família. Pontormo Leonardo da Vincinél tanult – Michelangelo emelkedő csillagként magasztalta –, és hamarosan a város egyik leginkább tisztelt és legkeresettebb festője lett. A megbecsülés jeleként őt választották a Medici-vérvonal folytonosságát dicsőítő festmény, a Cosimo de' Medici herceg képmása megalkotására.
Posztumusz portré
Pontormo mindig modell után festett, ezért életművében szokatlannak számít Cosimo de' Medici herceg képmása, amely több mint fél évszázaddal a főnemes 1464-es halála után készült. A festményt voltaképpen nem is egyszerű portrénak szánták, és a Medici-pátriárka jelenléte a képen valójában szinte teljesen szimbolikus. A festményt 1519 körül rendelte meg Goro Gheri, a Medici-klán akkori feje, II. Lorenzo, Firenze hercegének befolyásos titkára. Az év májusában II. Lorenzo eltávozott az élők sorából, ezzel a Medici-vonal fő ága megszakadt. Néhány héttel később viszont született egy kisfiú egy másik Medici-leszármazottól, aki így betöltötte a keletkezett űrt, és gyakorlatilag a kihalás széléről hozta vissza a család nevét. Lorenzo halálát követően Firenze irányítása Gheri nyakába szakadt, aki hű Medici-szolgálóként megrendelt egy képet az új örökös megszületése alkalmából.
Megrendítő szimbolizmus
Úgy tartják, a Cosimo de' Medici herceg képmását ajándéknak szánták II. Lorenzo nagybátyjának, X. Leó pápának, aki komolyan aggódott a családfa folytonossága miatt. Pontormo képe a családi história e kulcsfontosságú pillanatának megünneplése és egyben emlékeztető is. A portré Cosimo de' Medicit ábrázolja nyugodt tartásban, fényűző vörös köntösben. Talán a jövőbe pillant, amely addigra már biztosítottnak látszik. Mellette a Medici család emblémáját, egy letört babérágat, a Bronconét láthatjuk egy új, jelképes hajtással. A hajtás köré csavarodó szalagon Vergilius eposza, az Aeneis egy sora olvasható: „Amikor az egyik meghal, másik lép a helyébe.” A Broncone első látványtervei Cosimo unokája, Lorenzo il Magnifico nevéhez fűződnek, s Pontormo itt azért idézi meg, hogy szimbolizálja az első családfő és a família jövőbeli vezetője közötti kapcsolatot.
Eredeti stílus
Érdekes módon Pontormo festménye egy háromnegyedes portré. Ezt a formát először Leonardo da Vinci népszerűsítette a Mona Lisa (1503–1506 körül) című képével, s ami később egyre kedveltebbé vált a XVI. század folyamán. Mindazonáltal ez volt Pontormo egyetlen engedménye a kor irányzatai felé. A reneszánsz olyan nagyságai, mint Da Vinci, Raffaello és Michelangelo ellenállhatatlan befolyásának dacára Pontormo a maga útját járta, és képes volt egy sajátos, egyedülálló stílust kifejleszteni. A reneszánsz utolsó időszakában, amely Raffaello 1520-ban bekövetkezett halálában és Róma 1527-es kirablásában csúcsosodott ki, Pontormo egy új festészeti stílus, a manierizmus egyik vezető képviselőjeként lépett fel. Az olasz „maniera”, azaz stílus szóból származó manierizmus egy erősen drámai töltésű, szándékoltan mesterkélt irányzat volt, amely folytonosságot teremtett a reneszánsz és a barokk korszak között.
A természet utánzása
A reneszánsz idején a művészeket a természet megfigyelésére tanították; olyan tudományágakat tanulmányoztak, mint az optika, geometria és anatómia, s ezáltal a szellemi foglalkozásúak közé emelkedtek. Pontormo azonban eltért ettől az irányvonaltól, feláldozva a reneszánsz idealizált realizmusát egy hangsúlyozottabb érzelmi megközelítés kedvéért, amelyet élénk színek, torzított formák, kifejezésteljes vonalak és szokatlan perspektívák jellemeztek. Pontormo mindenekelőtt vallási témájú műveket alkotott, jellegzetes stílusa legerőteljesebben olyan munkáin mutatkozik meg, mint többek között a káprázatos színvilágú Levétel a keresztről (1525–1528), melynek fájdalommal sújtott alakjai szinte lebegnek a levegőben. Mindamellett kiváló portréfestő is volt, stílusának egyik legszebb példája a Monsignor della Casa (1541 k.) című képe, amelyen a modell testét természetellenesen megnyújtotta, ezzel is hangsúlyozva eleganciáját és intellektusát.
Lélektani portré
A Cosimo de' Medici herceg képmása, bár kevésbé viseli magán a művész megszokott torzításos ábrázolási módját és sajátos formanyelvét, lélektani mélységű portré, mely feltárja Pontormo érzelmi fogékonyságát, szenvedélyességét. A festményt vélhetően kedvezően fogadták, mivel nem ez volt Pontormo utolsó Medici-arcképe. Az 1530-as és 1540-es évek során megfestette Alessandro de' Medici és az elhunyt II. Lorenzo portréját, továbbá készített két arcképet Maria Salviatiról is, az anyáról. Az ő gyermekének vállán nyugodott a család jövője.
- Levétel a keresztről
- Pontormo: Maria Salviati képmása