Flóra

Virágleány

Arcimboldo 1588-ban festette a Flóra első változatát, a másodikat pedig két évvel később. A harmadik – lásd a lap túloldalán – majdnem pontos mása az elsőnek. (Az arcképek rendkívül népszerűek voltak, gyakran kérték a művészt, hogy készítsen másodpéldányt.) 1587-ben a művész elment Rudolf udvarából, és akkorra már visszatért szülővárosába, Milánóba, de továbbra is festett és küldött új képeket Prágába. Életének e szakaszában témáit főként az ókori mitológiából merítette: A Vertumnus (1591) például ugyancsak egy római istenséget ábrázol.

Flóra, a virágistennő láthatóan Arcimboldo egyik legkevésbé összetett festménye, virágai és levelei könnyen alakulnak át szemhéjakká, nyakká, orrá, és egy római mozaik vagy freskó elegáns stílusára emlékeztetnek. Mindhárom festmény többé-kevésbé hasonló abban, hogy Flóra virágkoszorút visel a hajában, és egy levelekkel díszített ruhát, nyakán fehér fodorral. Arcimboldo a második képre parányi rovarokat és egy gyíkot festett, s ez a festmény még egy fontos különbséget tartalmaz, mely alább olvasható.

A Flóra-kultusz

A nőiesség és a természet közti asszociációt, mely a római időkből vagy még korábbról származik, a művészek régóta ábrázolják Flórával, a virágistennővel, aki a termékenység és szexualitás szimbóluma. A római költő, Ovidius szerint Flóra eredetileg nimfa volt. Favonius, a nyugati szél istene aztán feleségül vette; a virágok fölötti hatalommal ruházta fel, s képessé tette arra, hogy magot vessen és kiszínezze a virágokat. (Flóra és Favonius – görög megfelelőik Chloris és Zephürosz – is megjelenik Botticelli Primavera (Tavasz) 1477–78, és Vénusz születése, 1485, című festményein.) A rómaiak szerint Flóra haragra gerjedt, ha nem vettek róla tudomást, ezért minden esztendőben megtartották a Floraliát, a hatnapos tavaszfesztivált, melyen hiányosan öltözött kéjnők erotikus táncot adtak elő tiszteletére.

Ez felidéz egy másik római hagyományt, mely feleségként (háziasszonyi és családanyai értelemben) vagy prostituáltként (azaz a testiség szempontjából) osztályozza a nőket. A művészek évszázadokon át igyekeztek egybemosni e különbségeket, s Flóra szexualitása a termékenységet és az érzéki gyönyört is kifejezte. E kettősség látható Tiziano Flóra (1515, Uffizi, Firenze) című képén, ahol az istennő jobb kezében virágot tart, a bal pedig felhívja a figyelmet félig fedetlen keblére. Érdekes módon Arcimboldo második Flóra-változatán (1591) az istennő feltárja egyik keblét, mintha ő is elismerné érzéki természetét. A második változaton hiányzik a nyakából a sárga liliom, mely a termékenység szimbóluma.

Művelt természettudós

A XVI. századi Európában egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a természettudományok iránt, s ennek rendkívüli bűvöletében élt II. Miksa, aki udvarába hívta a legkiválóbb botanikusokat és zoológusokat. Arcimboldo főként azért alkotta meg különös, összetett arcképeit, hogy elkápráztassa és szórakoztassa e válogatott tudóstársaságot.

Flóra arcképén Arcimboldo aprólékos gonddal festette meg a valódi virágokat. Egy többé-kevésbé hasonló festmény, a Tavasz (1563), egy növényekből készült portré, Nyugat-Európától egészen Délkelet-Ázsiáig 80 őshonos, azonosítható fűszernövény és virág rajzából áll össze.

Az uralkodó botanikusai által gyűjtött növényeket a művész legtöbbször a küszöbén találta. Miksa folyamatosan fejlesztette szeretett palotakertjeit, ahol egy gyógynövénygyűjtemény is helyet kapott, melyet a híres flamand gyógynövénygyűjtő, Carolus Clusius hozott létre. Ilyenformán tehát Arcimboldo természet után festhette a növényeket. Egy természetrajzi dossziét is összeállított, melyre hivatkozhatott képei – mint például a Flóra – elkészítésénél is. Virágtanulmányai mellett Arcimboldo a császári állatkert állatairól is készített akvarelleket, többek közt csavart szarvú és vörös tehénantilopokról, elefántról, gepárdról, jávorszarvasról, kecskéről és sok egzotikus madárról.

Eközben természetfestőként hírnévre, s ennek köszönhetően számos ügyfélre tett szert, beleértve a toszkán nagyherceget és a kiváló bolognai természettudóst, Ulisse Aldrovandit is. A művész azonban olykor cserbenhagyta az embereket, ahogy akkor is, amikor Aldrovandi megbízta egy ritka perzsa liliom megfestésével. Egy orvos értékes példányt vitt Arcimboldóhoz, ám a művész elutazott Prágából egy esküvőre, s a liliom elhervadt, mielőtt lefesthette volna.