Impresszió, a felkelő nap

A fény ábrázolása hajnalban

Claude Monet 1872-ben költözött a Szajna menti kisvárosba, Argenteuil-be, ahol számos tanulmányt festett vitorlás hajókról, mint például Az argenteuil-i kikötőt (1872). A művész a folyóparton vagy vízen lebegő műtermében, a festészethez szükséges kellékekkel felszerelt kis bárkáján dolgozott, ily módon kényelmesen, közvetlenül a természetben tudott festeni. Az 1870-es évek elejéről származó folyóábrázolásai megpróbálják megragadni a napfény tünékeny hatásait a víz felszínén. Az Impresszió, a felkelő nap helyszíne a francia tengerpart Le Havre-nál; Monet ezen a képén is a múló pillanat különleges fény- és színhatásait igyekezett megörökíteni. Nem sokkal e mestermű festése előtt tért vissza barátjával és impresszionista festőtársával, Camille Pissarróval tett londoni útjáról, ahol mély benyomást gyakorolt rá Turner A Téméraire hadihajó utolsó útja a Temzén című képe, melyet a Nemzeti Galériában látott. Turner vontatóhajója és narancssárgába borult égboltja megjelenik Impresszió, a felkelő nap című festményén is.

Monet azt a „fénytakarót” kívánta megfesteni, amely egy adott pillanatban beborítja a tájat. Hajnalban a Nap feljött a kikötő fölé, ő pedig bemutatta az ébredező világ e szegletét. Az ehhez hasonló jelenetek egyedi fénykezelésével a festő életet és energiát adott a tengeri tájképeknek, amelyek egyébként üresnek és élettelennek hatnának.

Ködbe zárt fények

Kissé talán furcsa, de az Impresszió, a felkelő nap nem tükrözi híven Monet impresszionista stílusát. A művész általában világosabb színekkel festett, és rövid, szaggatott ecsetvonásokkal vitte fel tiszta színekből álló élénk hatású vonalait és fényfoltjait, melyek megteremtették az egész jelenet általános atmoszféráját. Az Impresszió, a felkelő nap című képén ehelyett vékony festékrétegeket alkalmazott egy leszűkített színtartományban. Monet festménye sematikusabb, mint munkáinak többsége; ez a látszólag kapkodó, befejezetlennek ható technika dühítette fel a kritikusokat a kép első bemutatásakor.

Monet főként elmosódott kékesszürke színeket használ a Le Havre-i ködös hajnal felidézésére. Az előtérben vízszintes sötét vonásokkal, sötétkékkel és zöldes feketével ábrázolja a tenger vizének fodrozódását. A felkelő nap és tükörképe kontrasztot képez a hideg szürkéskékekkel. Az élesen körülhatárolt narancssárga-piros napkorong melegen ragyog, míg a vízen függőlegesen vibráló tükörképét egészen másképp festette meg Monet. A narancssárga olajfestékkel felvitt tört vonalú ecsetvonások láthatóan vastagabbak, és még vibrálóbbnak hatnak a fehér csúcsfénytől. Ezzel a látszólag hanyag, sietős ecsetkezeléssel Monet az atmoszferikus tengeri tájkép és a napfelkelte tünékeny pillanatát ragadja meg.

Monet látomása

Monet rajongott a tengerért, és hosszú órákat töltött a vízen tükröződő fény változásának megfigyelésével. Az Impresszió, a felkelő nap nem nyújt széles panorámát, inkább befelé koncentrál, a kikötőre és a partra. A tenger hatalmának drámai bemutatása helyett egy nyugodt kikötői jelenetet ábrázol.

Monet kompozíciós képességének köszönhetően szemünk szabadon vándorolhat a képen, hogy megfigyelje a festmény finom részleteit és tónusait. Teljesen bele tudunk helyezkedni az alkotásba, és Monet szemével látjuk a jelenetet. Ahogy a kép fókuszpontját keressük, megpillantjuk a Nap narancssárga fényfoltját és függőleges tükröződését a vízen, amely a kép előterében elhelyezkedő bárka mellé esik. A bárkában két alak – egy ülő és egy álló – körvonalai sejlenek fel. Monet még kétszer megismétli a bárkamotívumot egy, a kép bal széle felé tartó átlóra fűzve, ám képük fokozatosan elhalványul, ahogy belevesznek a távolba. Az átlós szerkezettel Monet a mélység illúzióját teremti meg festményén.

Érdemes megjegyezni, hogy Monet nagy hatással alkalmazta ugyanezt a diagonális kompozíciót a következő évben készült Argenteuil-i pipacsmező (Coquelicots) című képén. Ezen a későbbi festményen az előtér két figuráját kivetíti a háttérbe is, mélységérzetet teremtve ezzel a vászon sík felületén.

Nyilvános megszégyenítés

Az 1872-ben befejezett Impresszió, a felkelő nap című festményt először a függetlenek 1874. április 15. és május 25. között rendezett botrányos kiállításán mutatták be Párizsban. Ez volt a Festők, Szobrászok és Rézmetszők Névtelen Társasága első közös kiállítása, amelyen Degas, Renoir és Cézanne munkái mellett Monet 12 festménnyel képviseltette magát. A kritikusok támadásának kereszttüzében azonban csak nagyon kevés alkotásra sikerült vevőt találni. Az Impresszió, a felkelő nap, a nemzet kincse a párizsi Marmottan Monet Múzeumban, üveglap alatt látható.

A festmény története

Az 1874-es kiállítás után a festményt Ernest Hoschedé áruháztulajdonos vásárolta meg. Amikor 1878-ban csődbe ment, árverésen mindössze 210 frankért Georges de Bellio, az impresszionistákat gyűjtő román születésű orvos vette meg. Lánya, Victorine Donop de Monchy apja gyűjteményével együtt 1940-ben a párizsi Musée Marmottanra hagyta.

1985 októberében fegyveres rablók fényes nappal besétáltak a Marmottanba, és elvitték az Impresszió, a felkelő napot nyolc másik művel együtt. A festményeket 1990-ben Korzikán megtalálták, és visszakerültek a múzeumba, ahol az impresszionizmusnak nevet adó kép ma ismét látható.