Tulipánmezők a rijnsburgi szélmalommal

Első kirándulás Hollandiába

Monet két alkalommal látogatott el Hollandiába. Az első, hosszabbik útja 1871 júniusa és október–novembere közé esett. Hajón érkezett az országba Londonból, és szinte minden idejét festéssel töltötte egy Zaan nevű gyönyörű kis faluban Amszterdamtól északra, ahol mintegy 24 képet készített. A művész boldogan írta Camille Pissarrónak: „kiváló hely a festésre, mindenféle színekben pompázó házakkal, szélmalmok százaival, elbűvölő csónakokkal és rendkívül barátságos hollandokkal, akik közül majdnem mindenki beszél franciául”. Hollandiai látogatásának szép emléke az a kék cserépedény-készlet, amelyet az 1870–1880-as években festett argenteuil-i és vétheuil-i kerti jelenetein is megörökített.

A tulipánhagymák földje

Monet egyik patrónusa meghívására tért vissza Hollandiába 1886-ban, hogy megfesse a Rijnsburg és Sassenheim melletti tulipánmezőket. A két kis település Haarlem és Leiden között fekszik, közel az Északi-tenger sík partvidékéhez. Bármennyire is kedvelte a hollandokat – és természetesen a virágokat (ekkor már elkezdte híres giverny-i virágoskertje kialakítását) –, Monet kissé tartott a feladattól. „A tulipánmezők – írta egyik barátjának – egészen csodálatosak, ám megőrjítik a szerencsétlen festőt, mivel lehetetlen visszaadni őket a saját szűkre szabott palettánkkal.”

A második, jóval rövidebb utazás heves tavaszi szélviharokkal indult, de az időjárás hamarosan jobbra fordult, és Monet öt képet festett, melyek közül három a tulipánmezőket és a rijnsburgi malmokat örökítette meg.

Turistacsalogató vidék

Monet a tulipánvirágzás időszakához igazította utazását. Haarlem már több mint két évszázada a nemzetközi tulipánhagyma-kereskedelem központja volt, amely annyira jövedelmezőnek bizonyult, hogy a megművelt földek egészen északra, Leiden környékéig húzódtak, és a színes látvány távoli vidékekről is idevonzotta a turistákat. Bizonyos időszakokban a tulipánokat nem virágukért termesztették, hanem elsősorban hagymáik miatt, amelyek a következő virágzás idejére tartalékolták az energiájukat. Monet a későbbi években visszaidézte, mennyire megigézte, amint „a kis csatornák körül hirtelen színek kavalkádja jelent meg, sárga foltként tükröződött vissza az ég kékjében.” Leginkább azonban a mezők végeláthatatlan, tündöklő virágágyásai vonzották a szemét.

Meglepően kevés holland vagy más nemzetiségű művész próbálkozott a tulipánföldek lefestésével. Az egyik ilyen kivétel Vincent van Gogh volt, aki a Virágágyások Hollandiában (1883) című képén merész színek kontrasztjával ötvözi a szabályos rendbe sorolt ültetvények perspektíváját.

Perspektíva és tér

Monet festménye a „De Vlinder” malom melletti mezőket ábrázolja, valamint a malom melléképületeit, melyek a néhány mérföldnyivel északnyugatra húzódó tengerpartra kijáratot nyitó Oegstgeester-csatorna partján álltak. (A szélmalmot sajnos az 1930-as években lebontották, ma egy autópálya szegélyezi a csatornát.)

Monet a szabadban, plein air kezdett hozzá a vászon megfestéséhez, és a műtermében fejezte be a munkát. Bár az eget vékony rétegben, áttetszően alakította, a mezőkre vastagon vitte fel a festéket impasto technikával, Van Gogh szertelen ecsetkezelésére emlékeztető módon. A Van Gogh-festményhez hasonlóan Monet is kiaknázza a bal oldali horizont felé futó ágyások szegélyeinek perspektíváját. A száguldó felhők szintén ugyanarra a pontra irányítják figyelmünket, de más léptékben. Az összhatást a fény és a tér kelti: a jellegzetes holland sík vidéken olyan magasra nyúlnak az épületek, hogy körvonalaik szinte az eget súrolják.

„A legjobb Monet”

Monet még azon a nyáron bemutatta művét az ötödik, évente megrendezett párizsi kiállításon, majd eladta a varrógépgyártó milliomos lányának, Winaretta Singernek. Marcel Proust a Winaretta családjánál tett látogatása után 1903-ban elragadtatottan írt a festményről, s az „általa ismert legjobb Monet-képnek” nevezte.