A tavirózsák tava

Stílus születik

Évekig kísérletezett egy festészeti móddal, amelynek jellemzője, hogy az azonnali vizuális benyomásra összpontosít – például, hogy a fény egy adott pillanatban miként hat a látványra. Monet tökélyre kívánta vinni ezt a fajta látás- és alkotásmódot. 1891-ben elkezdett dolgozni egy képsorozaton, főleg a Givernyben lévő kerti tavat örökítette meg. Ült és figyelte a fényt és árnyékot a tárgyakon, és azt festette le, amit így látott, és nem azt, amiről tudta, hogy ott van. Például a tavirózsákat a tavon csak elmosódott színfoltként ábrázolta, nem látható minden egyes tavirózsa jól kivehetően.

A tavirózsák tavának békés, színpompás környezetében Monet-nak sikerült úgy megörökítenie a napfényt, hogy az még inkább élethűvé tette a látványt. Már-már érezzük a tavirózsák illatát, halljuk a tóban és körülötte az élővilág hangjait.

Monet gyakorta használt egyszerre több vásznat is, hogy minél jobban megragadja a mindig változó fényeket, színeket és az időjárás változásait. Miközben várta, hogy az egyiken megszáradjon a festék, a másik képen dolgozott.

Óriási érdeklődés

1899-ben, abban az évben, amikor A tavirózsák tavát festette, Monet és impresszionista festőtársainak munkái rendkívül magas áron keltek el. Monet tavirózsa-sorozatát először Párizsban, Durand-Ruel műkereskedő galériájában állították ki 1900-ban. A tavirózsák tavát aztán a londoni National Gallery vásárolta meg 1927-ben, ahol jelenleg is az egyik legértékesebb műtárgynak számít.

Varázslatos otthon

Monet feleségével, Alice Hoschedével népszerű festményei bevételéből egy hajdani almaborkészítő gazdaságot vásárolt Párizstól északnyugatra, Givernyben, és itt töltötte élete hátralévő részét. A kert eredetileg csupán egy gyümölcstermesztésre használt terület volt, Monet azonban az elhanyagolt kéthektáros földet buja virágoskertté alakította. Gondoskodott róla, hogy minden évszakban gyönyörű, dús és burjánzó legyen. Virágokat ültetett szín és méret szerint, lugasokkal és ívekkel emelve ki a színeket. Azt mondta egy barátjának, hogy minden keresetét e csodálatos kert létrehozására fordította.

Monet 1893-ban megvásárolta a ház közelében, az út túloldalán fekvő földterületet, rajta egy kis tóval, hogy vízinövényeket telepítsen bele. A nagy művész szenvedélyes természetbarát volt, és a következő években nekilátott, hogy aprólékos gonddal kialakítsa a vízi világot. Sokféle színes virággal és cserjével ültette körül a tavat, valóságos kis Paradicsomot hozott létre, amelyet jól ismerhetünk csaknem 250 festményéről. Élete utolsó 33 évében nem is igen festett mást.

Monet később a francia államnak adományozta híres kertjét és házát, amely ma nyitva áll a nagyközönség előtt.

Japán hatás

Az impresszionisták, különösen Monet, fölöttébb csodálták a japán művészetet és kultúrát, amely óriási hatással volt rájuk. Monet Givernyben lévő otthonát több mint 200, Párizsban vásárolt japán metszettel dekorálta, kertjében japán bambuszt és bazsarózsát ültetett a tó kacskaringós partja mentén. Íves fahidat is készíttetett, japán hidakra jellemző stílusban, amit a metszeteken tanulmányozott. Ez a híd ível át A tavirózsák tava című festményen.

HASONLÓ REMEKMŰVEK

1869 nyarán Monet és Pierre-Auguste Renoir egymás mellett dolgozott a Szajna partján, s mindketten megalkották saját képüket ugyanarról a helyről, a Grenouillère-ről, vagyis az ún. békástanyáról (Monet: La Grenouillère, Metropolitan Museum of Art, New York; Renoir: La Grenouillère, 1869, Nationalmuseum, Stockholm).