Krizantémok

Megszegett szabályok

Az 1897-ből származó négy kései krizantém-festménye Monet leginkább formabontó csendéletei közé tartozik. Akkor és ma is az volt a bevett szokás, hogy a bemutatni kívánt tárgyaknak támasztékot adtak – mondjuk egy asztallapra helyezték őket –, hogy mélységérzetet teremtsenek, és némileg határok közé szorítsák az ábrázolást. Ilyen például Monet egy 1878-ban készült csendélete, melyen a virágok egy asztalra állított fonott kosárból kandikálnak ki a kék mintás tapéta előtt, vagy az 1882-es Krizantémok című képének rózsaszínben rügyező ágacskái egy kék vázában az asztal csillogó felületén (Metropolitan Museum of Art).

Monet e festményén azonban a virágok olyannyira betöltik a teljes vásznat, hogy a széleinél úgyszólván kiúsznak a kompozícióból. A virágokat a művész ráadásul egy levélágyra helyezi, amely nemcsak hogy láthatatlanná tesz bármiféle hátteret vagy támasztékot, hanem drámai mértékben csökkenti a térérzetet is. A hangsúly a díszítő hatáson van, nem a formai vagy szerkezeti elemeken; a kép szinte olyan, mint egy tapétaminta.

A festmény jelentős mértékben finom színharmóniájának köszönheti kiemelkedő művészi hatását. Minden egyes virág kapcsolatban áll szomszédjával és a háttérrel: a fehérek a hideg kékekkel és a meleg rózsaszínekkel. A sárgák a mályvaszínűekkel ütköznek, a vörösek együtt vibrálnak a zöldekkel, a narancssárgák pedig a kékeszöld levélzet közül tűnnek elő. Mindezt energikus ecsetvonásokkal viszi vászonra a festő, melyek a finoman elszórt színekkel együtt végigvezetik a szemet a kompozíción.

A virágok vigasza

Monet festői pályája során újra és újra visszatért a virágcsendéletekhez, s nem csak saját kedvteléséből, hanem mert jól eladhatóak is voltak. Az 1870-es évek folyamán több ilyen képet festett, s jórészt ezek sikerei alapozták meg jövedelmező kapcsolatát Paul Durand-Ruel műkereskedővel. A virágmagkatalógusok 1880-as évekbeli franciaországi elterjedésével Monet növények széles skáláját tudta beszerezni, és azokat műveihez felhasználni. De miért kezdett el dolgozni ezen a négy képén 1896 novemberében?

Ennek egyik oka a Monet által „elviselhetetlennek” tartott őszi évszak volt, amikor a vég nélküli esőzések a tervezett hajnali munka elhalasztására kényszerítették. A szabadtéri festés lehetőségétől megfosztva nem volt más választása, mint leülni a festőállvány elé fűtött üvegházában, vagy vágott virágokat vinni műtermébe. De valószínűleg létezett egy személyesebb motívum is.

Szintén kertész

1894-ben, mindössze 46 éves korában meghalt Monet közeli barátja és impresszionista alkotótársa, Gustave Caillebotte. Halála nagy csapást jelentett Monet számára. A két művész csodálta egymás munkáit, s Monet gyakran kért kertészeti tanácsokat Caillebotte-tól, aki élete utolsó évtizedét jobbára az Argenteuil-höz közeli Petit-Gennevilliers-i kertjében töltötte.

Halála előtt nem sokkal Caillebotte Monet-nak ajándékozta a Fehér és sárga krizantémok a Petit-Gennevilliers-i kertben (1893) című csendéletét. A festmény kétségkívül inspiráló hatással volt Monet 1896–97-es krizantém-sorozatára, tompított mélységérzete és általános díszítő jellege Monet képeiről is visszaköszön. A virágokat Caillebotte is hasonlóan energikus ecsetvonásokkal ábrázolta.

Hódolat virággal

Caillebotte az impresszionista festmények lelkes gyűjtője volt: hét pasztellképe volt Degas-tól, négy vászna Manet-tól, öt Cézanne-tól, nyolc Renoir-tól, kilenc Sisley-től, tizennyolc Pissarrótól és tizenhat Monet-tól, köztük a Vörös krizantémok (1880) című alkotás, ezenkívül Millet jó néhány munkáját is magáénak tudhatta. Végrendeletében Caillebotte a 67 impresszionista képet az államra hagyta, melyek közül 27-et (köztük nyolc Monet-t, beleértve a Vörös krizantémokat) nagy közfelháborodást keltve visszautasítottak. A végrendelet nyilvánosságra hozatalától, 1894-től heves vita bontakozott ki a hagyaték sorsáról, míg végül 1897-ben az elfogadott műveket kiállították a párizsi Luxembourg Múzeum új szárnyában. Sok akadémikus festő lekicsinylően nyilatkozott a gyűjteményről, és a perlekedéstől sértett Monet alighanem régi barátja iránti tisztelete jeléül festette a krizantémokat.

Csendes forradalom

A krizantém-festmények jelentős változások előhírnökei voltak Monet stílusában. A századforduló előtt a „teljes vásznat betöltő” kompozíció és a mélységérzet nélküli tér egy új témának adta át a helyét, a tavirózsáknak, amelyek meghatározó szerepet játszottak hátralévő éveiben.