Claude Monet

Monet éppen befejezte tanulmányait, mikor megfestette a Sétáló pár (Bazille és Camille) című képet. 1862-ben került be Charles Gleyre párizsi műtermébe, olyan diáktársak közé, mint Frédéric Bazille, Alfred Sisley és Pierre-Auguste Renoir. Bazille, aki Émile Zola leírása szerint „magas és vékony, s rendkívül előkelő megjelenésű” volt, szoros barátságot kötött Monet-val, s nem csupán modellt állt neki, hanem anyagilag is támogatta. Ő vásárolta meg a Nők a kertben (1867) című festményt 2500 frank fejedelmi összegért, bár oly alacsony részletekben fizette – 50 frankot havonta –, hogy az örökösen adósságokba keveredő Monet-nak gyakran kellett szemrehányást tennie a pénz miatt. Tragikus módon, Bazille 1870-ben elesett a francia–porosz háborúban.

A festmény oldalán: Sétáló pár (Bazille és Camille)

Claude Monet (1840–1926), az impresszionizmus megalapítója, ifjúságát Le Havre-ban töltötte. Életét a változó fény megörökítésének szentelte, később giverny-i kertjében festette híres Vízililiomok-sorozatát.

A festmény oldalán: Kert Sainte-Adresse-ban

Noha nem szerette az impresszionista címkét, Monet használta a szót később, például az 1886-os „Tenger (Impresszió)” című festményénél. 1926-ban Monet így emlékezett vissza: „…felháborodva gondolok arra, hogy egy olyan csoport névadásában játszottam szerepet, melyben a tagok többségének semmi köze nem volt az impresszionizmushoz.”

A festmény oldalán: Impresszió, a felkelő nap

Az 1850-es években Monet művészként még teljesen ismeretlen volt. Ma mindenekelőtt zseniális tájképfestőként ünneplik, de művészi pályája kezdetén karikatúrákat készített. Tizenévesen tekintélyes összeget keresett helyi notabilitásokról készült cikornyás rajzaival, amelyeket 20 frankért értékesített. Életének egy későbbi szakaszában Monet úgy nyilatkozott, milliomos lehetett volna karikatúrái eladásaiból. A gúnyrajzok gyakran túlméretezett orral ábrázolták a kép alanyait, és remekül kiemelték a személyek jellegzetes vonásait (a képen: Skót a dudájával).

A festmény oldalán: Argenteuil-i pipacsmező

A Monet család 1871 és 1878 között Argenteuil-ben élt, egy akkoriban vidékies jellegű, Párizs melletti folyóparti városkában. Édouard Manet segített az első bérelt házukat megtalálni, aki szűkös időkben anyagilag is támogatta a családot, és gyakran látogatta is őket. Manet és Renoir is bájos képeken örökítette meg a Monet családot argenteuil-i kertjükben, egy olyan produktív időszakot jelképezve, amikor az impresszionizmus három nagy alakja szorosan együtt dolgozott.

A festmény oldalán: Séta

Az argenteuili periódus békés kert- és vízábrázolásait követően Monet párizsi időszakát a modern városképek festése jellemzi. 1876 és 1878 között festette meg a Monceau Parkot (a képen, amely véres események tanúja volt az 1871-es kommün idején), 1877-ben pedig befejezte a Saint-Lazare pályaudvarról készített sorozatot: egy tucat képen örökítette meg a gerendahidak és állomástetők között sípoló, mennydörgő és füstöt okádó gőzmozdonyokat. Kis idő múlva újra a természetbe vágyott, és 1879-ben nagy megkönnyebbülést hozott számára, hogy újra vidéken telepedhetett le, ezúttal egy Vétheuil nevű faluban.

A festmény oldalán: Rue Montorgueil, Párizs, 1878. június 30-i ünnepség

Monet első hollandiai látogatása arra az időszakra esett, amikor igyekezett elkerülni szülőföldjét. Franciaország porosz megszállását követően, 1870 végén Londonba menekült, és a párizsi kommün 1871. májusi véres eseményei miatt nem kívánt visszatérni. A megnyugtatóan konzervatív és különös bájú Hollandia vonzóbb választásnak tűnt. Az akkoriban még ismeretlen művészt elkísérte első felesége, Camille, kisfia, Jean és egy ismerőse, Henry Havard. Amikor 1886-ban visszatért Hollandiába, már jól ismerték Franciaország határain túl. Egy holland lap 1886. május 8-i száma úgy kommentálta Monet látogatását, hogy a művész „impresszionista tanulmányokat készít a tulipánmezőkről. A ragyogó perzsaszőnyegekre emlékeztető virágok tarka színei kétségkívül nagy vonzerőt gyakorolnak a festőre.”

A festmény oldalán: Tulipánmezők a rijnsburgi szélmalommal

1897 elején, amikor Monet a krizantém-festményeken dolgozott, idősebbik fia, Jean feleségül vette Blanche Hoschedét, Monet második felesége, Alice második legidősebb lányát. A család életére azonban már tragédia árnya vetült: 1899 februárjában hosszan tartó betegség után, mindössze harmincéves korában meghalt Alice legidősebb lánya, Suzanne (a képen). Alice vigasztalhatatlan volt, és Monet részben az ő megnyugtatására töltötte a következő éveket a kertjében, és nem utazott el távoli vidékekre festeni.

A festmény oldalán: Krizantémok

Monet az 1890-es évek végén kezdett dolgozni híres tavirózsa-sorozatán Givernyben. Nem sokkal ezután, 1905-ben azonban jelentkeztek nála a szürke hályog első jelei. Ecsetvonásai és képei elmosódottabbak lettek, de ami még rosszabb volt, a hályog a színlátását is jelentősen rontotta. Gyengébben látta a fényt, a színek elmosódtak, sárgában úszott a világ, a lilák és kékek kezdtek eltűnni. Az 1918 és 1922 között született munkái nyilvánvalóan e problémáról árulkodnak. Végül 1923-ban beleegyezett, hogy jobb szemét megoperálják. Bal szemét azonban nem engedte megműteni, így színei egyensúlya végleg felborult. Egy művész számára, akinek kivételes tehetsége a színek csodálatos megelevenítésében rejlik, ez bizony tragikus végkifejlet.

A festmény oldalán: A tavirózsák tava