Argenteuil-i pipacsmező

Biztonságban Argenteuil-ben

1870-ben kitört a háború Franciaország és Poroszország között, amely 1871 elejéig tartott. Franciaország súlyos vereséget szenvedett, a kormányt megdöntötte a forradalom, és a poroszok egészen 1873-ig megszállás alatt tartották az országot. 1872-ben Monet feleségével és kisgyermekével a háború sújtotta Párizsból egy Szajna-parti festői kisvárosba, a fővárostól nyugatra fekvő Argenteuil-be költözött. Ez volt Monet életének legboldogabb időszaka. Végre nyugalmat lelt otthonában, és a sokat nélkülöző család 1873-ban örökség révén némi pénzhez is jutott. Az ebből a periódusból származó festményei a boldogságát tükrözik, de leginkább az Argenteuil-i pipacsmező, amelyen szeretett feleségét, Camille-t és fiát, Jeant örökíti meg.

Egy benyomás életre keltése

Monet évekig festett különösebb siker nélkül, időnként olyan szegény volt, hogy festékre vagy vászonra sem telt. Később egy művészcsoportot alakított – még nem nevezték magukat impresszionistáknak –, amelynek tagjai élénk színek és szaggatott ecsetvonások alkalmazásával új művészi kifejezésmód létrehozásával kísérleteztek, műterem helyett a szabad ég alatt. Szakítva a múlttal, azt akarták megfesteni, amit maguk körül láttak.

Az Argenteuil-i pipacsmezőt az impresszionisták első kiállításán mutatták be 1874-ben. Amikor Louis Leroy francia műkritikus meglátta Monet egy másik képét, amely az Impresszió, a felkelő nap címet viselte, lekicsinylően úgy nyilatkozott, hogy a festő valódi ábrázolás helyett a saját impresszióit vitte vászonra. A kiállítás csúfos kudarcba fulladt, ám ezután a címke a művészeken ragadt. Amit ma szokványos stílusnak tekintünk, akkoriban forradalminak számított. A kiállításnak csekély számú látogatója akadt, és eladni is csak néhány festményt sikerült.

A Monet család

Monet az 1860-as években ismerte meg Camille-t, fiuk, Jean 1867-ben született. 1870-ben házasodtak össze, abban az évben, amikor kitört a háború. A harcokat elkerülendő, Monet és családja Angliába menekült. Amikor 1871-ben visszatértek a kontinensre, egy rövid időt Hollandiában töltöttek, mielőtt Argenteuil-ben letelepedtek. Monet a családját, különösen Camille-t, számos képén megörökítette. Camille és Jean valójában kétszer is megjelenik az Argenteuil-i pipacsmezőn, térhatást kölcsönözve ezzel a festménynek. Miután az első impresszionista kiállítás megbukott, és 1876 körül adósságaik kezdtek újra felhalmozódni, vége szakadt az argenteuil-i idillikus éveknek. 1878-ban megszületett második fiuk, ám a következő évben Camille meghalt tüdőbajban, ami már egy idő óta kínozta. Monet, az örök művész, a halotti ágyán is megfestette feleségét.

Plein air és modern élet

Monet az 1860-as években kezdett a szabad ég alatt festeni, amikor a tengerparton élt. Ez új jelenség volt a festészet világában, amit megkönnyített a tubusos festékek és a hordozható vásznak elterjedése. A korszellem azt diktálta, hogy a művésznek a „modern életet” kell megörökítenie. Történelmi és mitológiai jelenetek helyett a festők mindennapi embereket akartak ábrázolni cselekvéseik közben. Ez a törekvésük teljesen eltért a konvencióktól, csakúgy, mint a módszerük. Az Argenteuil-i pipacsmező igazi forradalmi alkotás volt a maga korában.

A festmény története

Az első impresszionista kiállítás után a festmény több párizsi gyűjteményen ment át, végül Étienne Moreau-Nélaton festő, gyűjtő és művészettörténész szerezte meg. Ő 1906-ban a francia államnak ajándékozta gyűjteményét, benne Monet Pipacsaival és Manet Reggeli a szabadban című képével; ez volt az impresszionista művészet egyik első nagy adománya egy nemzeti múzeumnak. A festmény a Louvre-ban és a Jeu de Paume-ban volt látható, mielőtt 1986-ban a Musée d'Orsay-ba költözött.