A Föld és a Víz egyesülése

Zavaros idők

A XVII. század viharos időszak volt Rubens hazája, Flandria és egész Európa számára a katolikus és protestáns nemzetek háborúskodása miatt. Flandria katolikusnak számított, és lojális maradt az országot korábban uraló spanyol koronához. A spanyolok továbbra is katolikus régiónak akarták tudni a területet, ezért mindent megtettek, hogy Flandriát Európa északi részének vezető művészeti központjává tegyék. Másfelől Hollandia északi része harcos protestáns volt, állandó nyomás alatt tartotta Flandriát.

A Föld és a Víz egyesülése a kor politikai helyzetének direkt allegóriája. Kübelé, a Föld istennője Flandria legjelentősebb városát, Antwerpent személyesíti meg, míg Neptunusz, a tenger istene Antwerpen folyóját, a Scheldét jelképezi, amely a város kijáratát biztosítja a tengerre. A hollandok blokád alá vonták a vízi utat, s e folyosó nélkül megbénult Flandria kereskedelme, pangásra ítélve ezzel az országot. Néhány évvel korábban a felek fegyverszünetet kötöttek, s a festmény azt a reményt fejezi ki, hogy Flandria újra a boldogulás útjára léphet.

Az Egyesülés története

Nem ismerjük a kép megrendelőjét, de a festmény nem a katolikus egyház részére készült. Bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy a képet 1775-ben Párizsban egy árverésen viszonylag alacsony áron adták el, és hogy viták voltak az eredetisége felől. Azt azonban biztosan tudjuk, hogyan került jelenlegi helyére. Az 1746-ban [a valóságban 1764-ben] alapított szentpétervári Ermitázst Nagy Katalin orosz cárnő építtette azzal a szándékkal, hogy a világ egyik legcsodálatosabb műgyűjteményét hozza létre. Fia, I. Pál 1796-ban követte a trónon, és 1801-ig uralkodott. Noha nagy műértő hírében állt, csak két festményt vásárolt a gyűjteménybe, ezek egyike A Föld és a Víz egyesülése.

Géniusz munkában

Rubens 1577-ben született a németországi Vesztfáliában. Protestáns családja Antwerpenből menekült ide a vallási üldöztetések elől, de 1587-ben visszatért a flamand városba. Rubens hithű katolikus lett. Három helyi festőnél tanult, majd Itáliában nyolc évet töltött. Miután hírt kapott édesanyja súlyos betegségéről, 1608-ban visszatért Antwerpenbe, de már nem találta életben. Annyira rajongott Itáliáért, hogy számos képét még „Pietro Paulo” szignóval látta el – de sikerei Flandriában tartották.

Itáliában lett udvari festő: a mantovai hercegnél állt alkalmazásban. Ettől kezdve Rubens kora leghíresebb udvari festőjének számított, a következő évtizedekben Európa szinte összes katolikus uralkodójának dolgozott, elsősorban Franciaországban és Spanyolországban, de a katolikusokkal szimpatizáló I. Károly angol királyt is a megrendelői között tudhatta, aki később lovaggá ütötte a művészt. Akkora népszerűségnek örvendett a legfőbb állami körökben, és olyan intellektuális képességekkel rendelkezett, hogy diplomáciai szolgálatra is felkérték. Így került I. Károly udvarához is, miután az Anglia és Spanyolország közötti béketárgyalásokon közvetített.

Eredményes szövetség

Bevett szokásnak számított mitológiai jelenetek ábrázolása politikai vagy vallásos allegóriaként, ahogy ezen a mesterművön is láthatjuk. Egyfajta szerelmi jelenet tárul a szemünk elé, ahogy Neptunusz és Kübelé keze egymásba simul a város és a tenger kapcsolatára tett nyílt utalásként. A két isten teste tökéletes szimmetriát sugároz, teljes harmóniában fordulnak egymás felé. Összefonódó testük örvénylő lendületet ad a festménynek. A boldogságot árasztó jelenetet a Győzelem istennője koronázza meg. Az üzenet világos: a béke boldogságot hoz.