Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése
A mennyei síkság
John Martin · Romantika és tájfestészet
- Művész
- John Martin (1789–1854)
- Dátum
- 1851 és 1853 között
- Méretek
- 198,8 x 306,7 cm
- Technika
- Olaj, vásznon
- Helyszín
- Tate Britain, London
A mennyei síkság lenyűgöző festmény, mérete és az ábrázolt bibliai táj is valóban fenséges. John Martin kora talán legnépszerűbb festője volt, számos képén az ember eltörpül a félelmetes táj nagysága mellett, ily módon emlékeztetve Isten emberiség fölötti teljhatalmára. E festmény a Jelenések könyvén alapuló, háromrészes sorozat egyik darabját képezi. Az igazak érkeznek magasztos fehér ruhában, és gyűlnek egybe a mennyei síkságon, miközben káprázatos látvány tárul eléjük. Ez valóban maga a Paradicsom, az édeni hangulat sugárzik a képről. Midőn a festmények Londonba értek egy fölöttébb sikeres és népszerű angliai körút után, „a világ legnagyszerűbb és legbámulatosabb képeinek” nevezték őket.
Rövid történet
John Martin sok bibliai témájú festményt és metszetet alkotott pályafutása során, beleértve egy megbízást is 1823-ban, Milton Elveszett paradicsomának illusztrálására.
A mennyei síkság „Az utolsó ítélet napjai” című festménysorozat része volt, mely a Jelenések könyvén alapul. A mennyei síkság maga a Jelenések könyvének 21. fejezetén: „Új eget és új földet láttam…”. A sorozat másik két darabja Az utolsó ítélet és Az Ama végső harag napja.
Martin életének utolsó három évét „Az utolsó ítélet napjai”-sorozat három festményének szentelte. A képeket először a Victoria Roomsban, Newcastle-ben állították ki 1854-ben, épp hét nappal Martin halála előtt. A helyi sajtóra és a közönségre nagy hatást gyakorolt. A festmények aztán körbeutazták az országot, végül a következő évben Londonba érkeztek.
A tulajdonos kikötötte, hogy a képek nem állíthatók ki a 30 000 lélekszám alatti településeken, ám 1872-ben kivételt tett. A mennyei síkságot és két elbűvölő társát óriási büszkeséggel bocsátották közszemlére Angliában a Northumberland megyei Hexhamben, John Martin szülővárosában.
„Az utolsó ítélet napjai”-sorozat három festményét egy magángyűjtő 1974-ben a londoni Tate Britainre hagyta, ahol napjainkban is találhatók.
Népszerű sorozat
Martin művei nem minden műkritikusnak tetszettek. Néhányuknak nem volt ínyére stílusa és színhasználata. Úgy érezték, megszegte a „történelmi festészet” (a múlt eseményeinek megfestése) szabályait, és a legtiszteletreméltóbb műformát is, azáltal, hogy képein másodrendűvé teszi az embert a természettel szemben. A közönség azonban rendületlenül ünnepelte, s lelkesen fogadták festményeit, köztük az ember és a halandóság ábrázolását. Halála után húsz évig „Az utolsó ítélet napjai”-sorozat három festménye bejárta Nagy-Britanniát és Amerikát.
Bonyolult metszetek
Martin a metszeteknek is mestere volt. Több pénzt keresett velük, mint festményeivel, s ez alól A mennyei síkság sem jelentett kivételt: a festményről készült metszeteknek óriási sikerük lett, és néhány éven belül az utolsó darabig eladta őket.
Remekmű kapcsolat
Martinra a legnagyobb hatást J. M. W. Turner tette. Mindkét művész az emelkedett érzelem és intenzitás drámai megjelenítésével foglalkozott, középpontba állítva az ősi állapotában lévő, természetes környezetet.
- Illusztráció John Milton epikus költeményéhez, Az elveszett paradicsomhoz
- Két kép „Az utolsó ítélet napjai”-sorozatból: Az utolsó ítélet (fent) és Az Ama végső harag napja (alatta)