Havas háztetők

Tájkép, mint a többi

Az 1879-es kiállítást követően Arsène Houssaye író úgy jellemezte a Havas háztetőket és párdarabját, mint egy úszó tájképet, vagy akár egy tengerábrázolást: „Két háztetős kép ugyanattól a festőtől, egyszerű, de hatásos módon ábrázolva: tetők, oromzatok, cserepek, ereszcsatornák, manzárdok, szélkakasok és kémények hullámzanak egészen a távoli horizontig.”

Visszatekintve Caillebotte 1870-es évek közepén keletkezett festményeire, jobbára párizsi város- és utcaképekkel találkozhatunk, melyek között elvétve egy-egy csendes csónakázó jelenet is felbukkan. A szokatlan témaválasztás ellenére ez a festménye minden szempontból tájképnek mondható, és Caillebotte-ot joggal nevezhetjük városi impresszionistának. Nagy műgonddal ábrázolja a fény- és atmoszférikus viszonyokat, ebben az esetben a gyenge téli napfényt elhomályosító és a színeket tompító vékony, nedves ködpárát. A műhöz kapcsolódó érdekesség, hogy a képet Caillebotte halála után, 1894-ben a festő fivére, Martial Tájkép tanulmány címmel ajándékozta az államnak.

Ablak a világra

Noha a Havas háztetők kevés egyéb megjegyzést váltott ki a kritikusokból, a festmény mégis fontos hozzájárulás volt Caillebotte azon munkáihoz, amelyek a városi életet dokumentálták egy padlásszoba ablakának magaslatából.

Caillebotte első ilyen festménye az 1876-ból származó Fiatalember az ablaknál című alkotása volt, amelyen hátulnézetből látunk egy széles terpeszben álló, zsebre dugott kezű férfit, amint a nyitott ablakon keresztül letekint az alatta húzódó utcákra. Az ablak keretbe foglalja a kompozíciót, egyben pszichológiai akadályt képez az egyén belső világa és a külső valóság között. A szemlélődő alak ugyanakkor összekapcsolja a két világot azzal, hogy tekintetünket a közelről a távolba vezeti. Pályája során Caillebotte rendre feldolgozta ezt a témát. A Szobabelső, nő az ablakban (1880) című képén egy asszony néz ki a csukott ablakon keresztül, miközben férje egy fotelban ülve újságot olvas. A jelenet a házastársi elidegenedés lélektanilag is hiteles megjelenítése. Ugyanabban az évben két fesztelenebb témát is megfestett – mindkettő a Férfi az erkélyen címet viseli –, melyeken a főszereplőt nyitott térbe helyezi, amint az a korlátnak dőlve figyeli a nyüzsgő utca életét: pillanatfelvétel a modern város modern emberéről.

A Havas háztetők című festményén Caillebotte szemén keresztül tárul elénk a látvány. A festő az ablakot is teljesen levágta a képről, ezzel a tetőpanoráma szédítően bontakozik ki a vászon teljes felületén. Mivel hiányzik az ablak – akárcsak a hasonlóan szédítő hatású Rue Halévy, kilátás a hatodik emeletről (1878) és a Járdasziget, Boulevard Haussmann (1880) című képein –, olyan érzésünk van, mintha a levegőbe kihajolva szemlélnénk a mélyen lent futó utcákat.

Caillebotte számos kortársa is megörökítette a modern Párizst a magasból. Ugyanebből az évből, 1878-ból származik például Monet zászlókkal feldíszített képe, a Rue Montorgueil és Manet alkotása, az Utcakövezők a Rue Mosnier-n.

A fotográfus szeme

E forradalmi jelentőségű festményt megelőzően a háztetők csak fotókon jelentek meg. A fényképészet egyik úttörője, a francia Hippolyte Bayard (1807–1887) szokatlan beállítású városképeket készített tetőpanorámával.

Caillebotte-tal kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy olyan komplex alkotásaihoz, mint a Pont de l'Europe (1876) kompozíciós segédeszközként fényképeket is felhasznált. Arra nincs bizonyíték, hogy ehhez a képhez is alkalmazta volna őket, de a tér megszokottól eltérő ábrázolása, valamint a mozdulatlanság általános érzete a fotográfia iránti nagyrabecsülését fejezi ki.