Párizsi utca; esős nap

Az új Párizs bemutatása

Az 1870-es évek különleges időszaknak számítottak Párizs történetében. A város teljes átalakítása a harmadik évtizedébe lépett, és az új városkép a főszereplője ennek a jelenetnek. Az impresszionisták nagy buzgalommal mutatták be a mindennapok életét és a nagyszabású városi építkezéseket. Mivel Caillebotte a jómódú festők közé tartozott, nem kellett aggódnia képeinek eladása miatt: szabadon döntötte el, mit akar lefesteni.

Az impresszionisták kulcsfigurája

Caillebotte gazdag család sarjaként látta meg a napvilágot 1848-ban, az európai forradalmak évében. Ügyvédnek tanult, ám miután jelentős örökséghez jutott, úgy határozott, festő lesz, és beiratkozott a párizsi École des Beaux-Arts-ra, ahol barátságot kötött az új világ ábrázolására fogékony más művésznövendékekkel, köztük Renoirral, Degas-val és Monet-val. Caillebotte kiváló festő volt és jó megfigyelő, munkáit aprólékos műgonddal készítette, ám hírnév, tehetség és művészi befolyás tekintetében nem érte el barátai szintjét. Az impresszionista mozgalomban mindazonáltal kulcsszerepet töltött be: kiállításokat szervezett, kapcsolataival közvetlen és közvetett módon anyagilag is támogatta a csoport tevékenységét.

Párizs újjáépítése

Az általunk ismert Párizs meglepően új. 1852-ben III. Napóleon császár nagyszabású városi közmunkaprogramok beindításával bízta meg Georges Haussmann bárót. Párizs régi, középkori jellegű kanyargós, szűk utcáit és nyüzsgő kerületeit eltüntették a föld színéről: a város újjáépült. A tervek nem csupán Párizs modernizálását szolgálták, a várost a radikális elemektől is meg akarták tisztítani. A munkák legszembeszökőbb eredménye a híres párizsi sugárutak létrehozása volt, amelyek túl nagyok voltak a forradalmi barikádokhoz, de egyenesek és szélesek az ágyúgolyókhoz és a katonai alakulatok gyülekezéséhez. Hihetetlen átalakulás vette kezdetét: új víz- és csatornarendszert fektettek le, a város új közvilágítást kapott (e festmény egyik kulcseleme), az utcák közel egynegyede megújult, parkokat létesítettek, közlekedési hálózatot építettek ki. Párizs látványossággá vált.

Sok impresszionista úgy gondolta, Párizst megfosztották arculatától. A házak és az utcák egy kaptafára épültek, Haussmann tátongó sugárútjai felbontották a hagyományos közösségeket, az embereket elkülönítették egymástól. Mindez megjelenik a festményen is. Minden szürke, senki nem szól a másikhoz, a távolban látható állványok a nem szűnő újjáépítési munkára emlékeztetnek.

Fotografikus szemlélet

A fényképészet spontán varázsa nagy hatást gyakorolt az impresszionista stílusra, amelyet a Párizsi utca; esős nap című festmény tökéletesen illusztrál. Olyan érzésünk támad, mintha egy kíváncsi kamerával felvett jelenetet látnánk: a szemhatár megegyezik a felénk közeledőkével, ezért is nem látjuk az előtérben sétáló pár lábainak alsó részét.

Minél tovább nézzük a festményt, annál inkább felfedezzük a kompozíció szerkezeti elemeit. A lámpaoszlop és annak árnyéka például függőlegesen kettészeli a képet, a macskaköves utcát rovó emberek csoportjai a bal oldalon háromszöget alkotnak, amely a mögöttük tornyosuló épület alakját tükrözi vissza. Caillebotte mesterműve a párizsi élet egy szeletének tökéletes lenyomata.

Kései hírnév

Caillebotte számos impresszionista kiállítást szervezett, köztük az 1877-es bemutatót, amelyen először láthatta a közönség a Párizsi utca; esős nap című alkotást. Az óriási méretű, csaknem 2 x 3 méteres vászon önmagában is felkeltette a figyelmet, és uralta a kiállítást. A festmény évtizedekig a Caillebotte család birtokában maradt: Gustave halála után, 1894-ben a fivéréhez került, majd különböző rokonokhoz.

A festő halálát követően a képet egy retrospektív kiállításon mutatták be, majd 1951-ig eltűnt a közönség szeme elől. 1954-ben megvásárolta a híres autótervező és az egyik legnagyobb amerikai műgyűjtő fia, ifjabb Walter P. Chrysler. (Ifjabb Chrysler a 14. születésnapjára kapott pénzéből vett egy aktot ábrázoló kisméretű Renoir-vízfestményt, ám egyik tanára annyira megbotránkozott a meztelen nő láttán, hogy megsemmisítette az alkotást!) 1964-ben Chrysler eladta a festményt a Wildenstein & Company nevű jól ismert New York-i műkereskedő cégnek, de a kép nem maradt sokáig a cég birtokában: még ugyanabban az évben az Egyesült Államok egyik leghíresebb művészeti galériája, az Art Institute of Chicago szerezte meg. A vételárat nem hozták nyilvánosságra, mindenesetre a mű megvásárlását merész lépésként értékelték az intézmény részéről. Caillebotte művészete akkoriban jórészt felfedezetlennek számított, mivel inkább az impresszionisták patrónusának tekintették, semmint festőnek. Caillebotte manapság jó hírnévnek örvend, a Párizsi utca; esős nap a chicagói galéria kiemelkedő látványossága.