Ez a reprodukció a(z) Metropolitan Museum of Art, New York, NY gyűjteményében őrzött változatot mutatja. Kép forrása: The Metropolitan Museum of Art (CC0). Forrás megtekintése

A béke birodalma

Edward Hicks · Naiv, népi és egyéb

Művész: Edward Hicks (1780–1849)
Dátum: 1833 körül
Méretek: 44,5 x 60,2 cm
Technika: Vászon, olaj
Helyszín: Worcester Art Museum, Massachusetts, USA

Edward Hicks XIX. századi amerikai festő nem csupán a népművészet tehetséges képviselője volt, hanem jámbor kvéker lelkipásztor is, és A béke birodalma című képén nagy hatással kombinálja élete e két aspektusát. A bibliai alak, Ézsaiás prófétikus írásain alapuló festmény a jövőt vetíti elénk, amikor az emberek és az állatok békében és harmóniában fognak élni egymással. Az egyszerű, mesterkéletlen stílus még erőteljesebbé teszi az összhatást. A festmény és annak üzenete ugyanolyan híressé vált, mint a művész maga, nem utolsósorban amiatt, hogy Hicks 30 év alatt, bármennyire megdöbbentően is hangzik, 61 alkalommal festette meg a képet. Ma e változatok közül több Amerika és a nagyvilág vezető galériáiban és múzeumaiban látható.

Ellentmondásos személyiség

Hicks összetett személyiségű, ellentmondásos karakter volt, akinek festői karrierje nem volt összeegyeztethető az egyszerű életet hirdető és a materializmust elutasító szigorú vallás rendjével. Hicks lehetőségei szerint megbirkózott e nehézségekkel, s tájképei eladásából finanszírozta vándorprédikátori működését. Noha a festészetet az „egyik jelentéktelen művészeti ágnak” nevezte, amely csak a „becsületes élet” fenntartásához szükséges anyagi forrást biztosítja, ezeket a keresetlen szavakat megcáfolta nyilvánvaló tehetsége és lelkesedése, de ennek ára volt. Munkáját egy kocsigyártó cégnél kezdte inasként, ahol hintókat dekorált és cégéreket festett, ám tetszetős ornamentikájú stílusát ferde szemmel nézték a konzervatív kvéker társadalom tagjai. Emiatt 1815 táján felhagyott a festészettel, hogy a nagyobb becsben álló földművelésben próbálja ki magát. Kísérlete azonban csúfos kudarccal zárult, és 1817-ben, hatalmas pénzügyi veszteségek után, visszatért ahhoz a tevékenységhez, amihez a legjobban értett.

A béke szimbóluma

Hicks, a buzgó erkölcsprédikátor, kora egyik legnépszerűbb lelkipásztora, a művészetében fejezte ki azt, amit a szószékéről hirdetett. Elutasította a portréfestészetet, mint a hiúság egyik megnyilvánulását, ehelyett olyan témákra összpontosított, amelyek vallásos hitét demonstrálták. A béke birodalma a maga sok változatában hűen szemlélteti mindazt, amiben Hicks kvékerként hitt: a békét, a harmóniát, az őszinte, testvéri szeretetet. A festmény Ézsaiás könyve 11. fejezetének 6. verse alapján készült, mely így szól: „És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat.” (Károli Gáspár fordítása) A festményen Hicks bemutatja ezeket az állatokat, a ragadozókat és zsákmányaikat, egymás mellett állva vagy ülve, elégedetten és háborítatlanul. Csak a gyermek őrizete alatt álló oroszlán tart meg valamit a természetére jellemző vadságból, talán az új rend törékenységét szimbolizálva.

Kép a képben

Ezen a változaton, mint sok másikon, Hicks egy képet illeszt a képbe. A vászon bal oldalán, némiképp elválasztva a bibliai látomástól, egy valóságosabb jelenet ölt testet. Hicks itt felidézi a híres 1683-as békeszerződés aláírásának ceremóniáját a lenape indián törzs és a William Penn (1644–1718) vezette európai telepesek között. Az angliai születésű Penn alapította meg Pennsylvaniát, és az ő nevéhez fűződik a kvéker életmód bevezetése az államba. A demokrácia és a vallásszabadság híveként szoros kapcsolatot ápolt a környékbeli indiánokkal. Ennek az eseménynek a képbe illesztésével Hicks megerősíti a békével kapcsolatos üzenetét, és egyben párhuzamot von a bibliai prófécia és annak a modern világbeli megvalósulása között.

Művészi fejlődés

Hicks teljesen autodidakta festő volt, fejlődésében képzelete és cégérfestőként szerzett korábbi tapasztalatai segítették, amelyek a szín, a kompozíció, a perspektíva és a forma jobb megértéséhez járultak hozzá. A béke birodalma első változatát 1820-ban festette, az utolsót nem sokkal 1849-es halála előtt, és a 30 év alatt készített sorozat darabjai jelentős technikai fejlődésről árulkodnak. A későbbi verziók naturalisztikusabb hatásúak és csiszoltabbak, Hicks egyre magabiztosabbá váló stílusát tükrözik. A hosszú időszak ugyanakkor kompozíciós változásokat is eredményezett. Néhány változaton egy festett szegély látható, benne Ézsaiás szavaival, míg másokon az állatok helyzete módosul. A cselekményt keretező tájkép szintén különbözik egymástól az egyes képeken. Néhányon egy hatalmas szakadék választja el a bibliai és a történelmi jelenetet, míg máshol egy híd köti össze azokat.

Az életet utánzó művészet

Némely változat mindamellett szimbolikusabb és személyesebb jelentést hordoz, betekintést engedve az alkotó lelkivilágába. Az 1820-as évek végén megosztottság jelei kezdtek mutatkozni a kvéker közösségen belül, amelyek elégedetlenségekhez és belharcokhoz vezettek. Hickst fokozottan érintették ezek az események, és A béke birodalma című sorozatán ez meg is jelenik. Az idő múlásával állatai öregebbeknek és fásultabbnak látszanak, néhol még agresszívabbaknak is. Az egyik, 1835–40 között készült változaton az oroszlán az ökörre vicsorít, nyilvánvaló utalásként a kép mögött húzódó evilági viszálykodásra. Ennek ellenére a béke végig jelen van, és Hicks eposz-sorozatának végső üzenete, akárcsak az összes festményéé, a reményt hordozza.

Művészi kapcsolat

Edward Hicks a William Penn-féle jelenetéhez egy angol származású amerikai történelmi festő, a Londoni Királyi Akadémia hajdani elnöke, Benjamin West (1738–1820) egyik korábbi munkáját vette alapul. Az 1771–72-ből származó Penn szerződése az indiánokkal című festmény a telepeseket tanácskozás közben ábrázolja az őslakosokkal, az egyezmény aláírásának pillanatában. West abban az évben halt meg, amikor Hicks a híres munkájának első változatát festette.

A művészről

Hicks és családja jelentős szerepet játszott abban a teológiai szakadásban, amely megosztotta a Barátok Vallásos Társaságát, azaz a kvékereket az 1820-as évek végén. Unokatestvére, a rabszolgaság eltörlésének elkötelezett hitszónoka és támogatója, Elias Hicks lelkipásztori tevékenysége vitákat váltott ki, tanításai eltértek a fő áramlattól. 1827-ben ő vezette azt a szakadár csoportot, a hicksitákat, amely különvált az „ortodox barátoktól”, s hamarosan követőkre talált New York, Ohio, Baltimore és Indiana hitközségeiben. Edward Hicks lelkes támogatója volt a hicksitáknak, úgy vélte, az óhitűek utat tévesztettek, és túlságosan elvilágiasodtak. Ebben az időszakban több festményén keresztül is támogatta a hicksita mozgalmat, mindegyiken az unokatestvérét helyezve az előtérbe.

A béke birodalma sorozatának egyik darabja
William Penn

További művek: Edward Hicks

A művészről →