A bostoni kikötő

Kikötőmester

A kikötő e látképe mindenki előtt jól ismert volt, a kor számos népszerű nyomatán látható. Lane a város keleti részén, egy dombon verte fel megfigyelőállását. A könnyen felismerhető épületek, mint például az Old State House (Régi Állami Parlament) éppen csak a horizonton látszanak, amelyet Lane alacsonyabbra helyezett, hogy fokozza a kikötő hatalmas kiterjedésének érzetét. A vásznon sok különféle hajót látunk, mégsem érezzük túlzsúfoltnak vagy kaotikusnak a kompozíciót, mivel Lane a kép közepén egy tágas közlekedő útvonalat hagy, amelyen egy kis evezős hajó tart a látóhatár felé. A csónak léptéket ad a festménynek, és a mozgás finom illúzióját kelti az egyébként békés jeleneten.

Aprólékos részletezés

Lane mesteri rajzoló volt. A bostoni Pendletons litográfiai üzletnél töltött hosszú inasévei során alkalma nyílt továbbfejlesztenie vele született rajzkészségét elsőrangú nyomatok készítésével. Lane a víz mellett nőtt fel, a közeli Gloucester kikötőjében, és apja vitorlakészítő padlásműhelyében szívta magába a tengeri levegőt. Természetes érzéke volt a hajózással kapcsolatos témákhoz. Vélhetően hajóépítésről szóló könyveket is tanulmányozott, melyekhez bőséges hozzáférési lehetősége volt.

Lane híresen akkurátusan ábrázolta a hajók összes fajtáját, a vászon jobb és bal oldalán sorakozó hatalmas vitorlásoktól a kisebb vízi alkalmatosságokig és a középen látható evezős bárkáig. Érdekes módon a kép hátterébe jobb oldalon még egy fehér gőzöst is festett, ahogy éppen beúszik a kikötőbe – gesztusként a gőzenergia terjeszkedő világa előtt, amely hamarosan a múltba száműzi a vitorlás hajókat.

Változó világ

Lane festménye elégikus hangulatú – nem csupán egy nap végén, hanem egy időszámítás lezárulásaként ábrázolja a kikötőt. Az új korszak nemcsak a gőzgépek alkalmazásának volt tulajdonítható. A hatalmas jelentőségű Erie-csatorna 1825-ben nyílt meg, vízi összeköttetést biztosítva kelet felől a Hudson folyó, nyugatról az Erie-tó között, egyúttal összekapcsolva New York állam két részét. A csatorna egy hatalmas, addig nehezen megközelíthető területet nyitott meg az Appalache-hegységtől nyugatra, az áruszállítás egyszerű és olcsó módját kínálva a szövetségi államon keresztül. Mivel a Hudson folyó a New York-i öbölnél ömlik az óceánba, New York hamarosan Amerika messze legjelentősebb személy- és teherforgalmi kikötőjévé vált, ahová átterelődött a bostoni vízi forgalom nagy része.

Fantasztikus fény

Lane sok más tengerábrázolásához hasonlóan A bostoni kikötő is csodálatos fényben tündököl. A művész rajongott a fény játékáért a vízen, amelyet emeleti műterméből figyelt meg. Innen széles panoráma nyílt Gloucester szkúnerektől hemzsegő kikötőjére. Lane bevett szokása volt, hogy helyszíni vázlatrajzokat készített témájáról, majd azokat használva festette meg a képet műtermében.

Lane-t gyakran sorolják kora úgynevezett „luminista” festői közé. E stílusirányzat nagy hangsúlyt fektetett a fényhatásokra, a részletek alapos kidolgozására és az ecsetvonások gondos eltüntetésére. Lane csendesen visszatükröződő vízfelülete és elmosódó, ködös égboltja a stílus jellemző jegyeit hordozza magán.

Az orosz csodáló

A bostoni kikötő először a New Bedford-i Pierce család tulajdonába került, és generációkon keresztül öröklődött. Az 1960-as évek elején az extravagáns orosz operaénekes és műgyűjtő, Maxim Karolik szerezte meg a képet, aki Boston egyik leggazdagabb családjába házasodott be, és az 1930-as évektől kezdve az akkoriban nem túl nagy népszerűségnek örvendő korai XIX. századi amerikai festményeket kezdte gyűjteni. Sajátos kapcsolatot alakított ki a Bostoni Szépművészeti Múzeummal: megállapodásuk szerint az általa feltalált, megvásárolt vagy adományozott műtárgyakat a múzeum kiállította. Ahogy egy műkritikus megfogalmazta, Karolik egy nem létező gyűjteményt ajánlott fel az intézménynek, majd utánaeredt és megszerezte azt. A bostoni kikötő az egyik olyan festmény volt, amelyen megakadt Karolik szeme: a kép ma is a Bostoni Szépművészeti Múzeum kollekcióját gazdagítja.