Trónoló Madonna gyermekével, valamint Aquinói Szent Tamással, Szent Barnabással, Szent Domonkossal és Szent Péter vértanúval

A szerzetesrend dicsősége

Noha a források ellentmondásosak, az általános vélekedések szerint Fra Angelico, eredeti nevén Guido di Piero 1400 körül született, és 1417 és 1421 között lépett be a dominikánus rendbe. Az első feljegyzések, amelyek Fra Giovanni da Fiesole (Fiesolei János testvér) szerzetes testvérként hivatkoznak rá, 1423-ból származnak. Fra Angelico csodálatos tehetségű művész volt, aki vallási témájú képeket festett, köztük három oltárképet a Szent Domonkos-kolostor számára. A trónoló Madonna gyermekével és angyalokkal az ismert vallási témáról készített korai munkája volt, amit kifejezetten oltárképnek festett a kolostor templomának főoltára fölé. A dominikánus közösség Fra Angelico kiemelkedő művészi képességeit térítő munkája és Isten dicsőítése szolgálatába állította.

Egy mestermű átdolgozása

1501-ben a firenzei iskolát képviselő itáliai festő, Lorenzo di Credi (1459–1537) átfestette a Madonna és a Gyermek, valamint a további figurák mögött az eredetileg aranyszínű hátteret, és építészeti elemek ábrázolásával, valamint a nyitott boltívek között látható tájképpel helyettesítette. Fra Angelico festményéről később eltávolították eredeti keretezését és a panel egyes részeit a rajtuk ábrázolt más szent alakokkal együtt.

Mesteri technika

Fra Angelico mesteri stílusa a tempera (színezőanyag és kötőanyag, tojássárgája vagy gumiarábikum keveréke) használatán keresztül nyilvánul meg leginkább ezen a festményen. Az egyes festékrétegek felvitele előtt Fra Angelico halvány vázlatrajzokat készített az egymást követő rétegekre, ám ezekből az aprólékos előkészületekből semmi nem látható a festmény felületén. A három szent fehér tunikája és fekete köpenye kontrasztjával tömeget és mélységet ad a képnek. Próbáljuk meg elképzelni Fra Angelico képét a kora XVI. századi építészeti elemek figyelemelterelő hatása nélkül, az eredeti, gótikus stílusú arany háttérrel, amely a figurákat díszítő dicsfényre rímel.

Fra Angelicónak kiváló érzéke volt a színekhez, de jól ismerte a lineáris perspektíva ábrázolása terén elért legfrissebb eredményeket is. A kép figurális előterét részben az alacsonyra süllyesztett padlózat jelöli ki. A finoman megfestett díszes mozaikcsempék vonalai az oldalpanelek irányába tartanak, és szemünket a kép fókusza irányába vonzzák, a kép középpontjába, közel a Madonna kezéhez, amint csaknem megérinti a gyermek Jézust.

A tér illúziója

Fra Angelico oltárképe témájában a hagyományokat követi, csakúgy, mint a kivitelezés módjában: a vallási tárgyú triptichonoknál bevett szokás szerint a központi panelt (rajta a Madonnával és a Gyermekkel) szenteket ábrázoló két szárnypanel fogja közre. Újítása abban rejlik, ahogy ügyesen teret és mélységet teremt Madonna és a kis Jézus köré. A virágvázát tartó két térdeplő angyal a trón előtti tér kialakításában játszik szerepet, míg a trón mellett és mögött kör alakban elhelyezkedő hat angyal mélységérzetet kelt.

A szentek (köztük a dominikánus rend alapítója, Szent Domonkos, fekete köpenyben egy piros könyvet tartva) a központi panel két oldalát foglalják el, és a pillanat ünnepélyességét hangsúlyozzák. A térdeplő angyalok élénk színű szárnyai Madonna és a fölöttük álló, karjukat a Szűz Mária iránti alázat jeleként testük előtt összefonó két angyal irányába mutatnak. Minden motívum a kék köpenyes Madonna és Krisztus központi, monumentális alakjának tisztaságát és harmóniáját erősíti. A Szűz ugyan kitekint a képből a néző irányába, mégis átszellemültnek hat, arckifejezése és maga az egész festmény meditatív hangulatot áraszt, összhangban Fra Angelico vallásosságával. Bal karjával gyöngéden tartja a gyermek Jézust, aki mintha lebegne az ölében.

A festmény története

Az oltárkép ma is a fiesolei San Domenico-templomban áll, amelynek számára Fra Angelico akkor festette, amikor ott szerzetes volt. Predelláját, az alsó részen futó kis táblák sorát a 19. században leválasztották és eladták; középső része, amely a megdicsőült Krisztust több mint 250 szent és angyal között ábrázolja, ma a londoni National Galleryben van, így a főtábla és predellája már nem látható együtt.