Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése
Az utolsó vacsora
Leonardo da Vinci · Reneszánsz és manierizmus
- Művész
- Leonardo da Vinci (1452–1519)
- Dátum
- kb. 1495–1498
- Méretek
- 460 x 880 cm
- Technika
- Tempera és olaj, vakolat
- Helyszín
- Santa Maria delle Grazie, Milánó, Olaszország
Leonardo Utolsó vacsorája a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor szerzetesi ebédlőjének végfalát borítja. Azt a pillanatot ragadja meg, amikor Krisztus bejelenti, hogy az asztalnál ülő tizenkét apostol egyike elárulja őt.
Közelebbről
Az apostolok négy élénk, háromfős csoportban reagálnak: hátrahőkölnek, tiltakoznak vagy azt kérdezik, ki lehet az áruló, míg Krisztus nyugodtan, magányosan ül középen, a mögötte lévő ablak keretében. A terem perspektivikus vonalai mind az ő fejéhez futnak. Leonardo a gyorsan, nedves vakolatra festendő valódi freskó helyett száraz falra festett, hogy lassan dolgozhasson. A kísérlet kudarcot vallott: a festék már az ő életében pergeni kezdett.
A festmény története
Mivel Leonardo nem valódi freskótechnikával, hanem száraz vakolatra festett, a kép már életében pergeni kezdett, és a következő évszázadok újabb károkat okoztak: 1652-ben ajtót vágtak a falba Krisztus lába alatt, az 1790-es években francia katonák istállónak használták az ebédlőt, 1943 augusztusában pedig egy szövetséges bomba lerombolta a terem tetejét és egyik falát. A falkép homokzsákokból rakott védőfal mögött vészelte át.
A legutóbbi restaurálás Pinin Brambilla Barcilon vezetésével 1978-tól 1999-ig tartott: eltávolították az évszázados szennyeződést és a korábbi átfestéseket, hogy előhozzák Leonardo saját munkájának megmaradt részeit. Védelmében a látogatók ma kis csoportokban, klimatizált zsilipeken át léphetnek be, és csak mintegy tizenöt percig maradhatnak.
