Franz von Lenbach
1836–1904 · Realizmus és akadémizmus
Életrajz
A tehetség, a társadalmi érvényesülés igénye és a jó szerencse kombinációja emelte a szerény családi háttérrel rendelkező Lenbachot – egy kőfaragó fiát – a széles körben elismert „Künstlerfürst”, azaz művészherceg rangjára. A „címet” müncheni pályatársa, Franz von Stuck adományozta neki. A két festő olyan időszakban játszott vezető szerepet a város kulturális életében, amikor Münchenre a német ajkú Európa művészeti fővárosaként tekintettek. Lenbach már korán érdeklődött a művészetek iránt, autodidakta módon képezte magát, mígnem 1857-ben bekerült a Müncheni Akadémiára, s ezáltal lehetőséget kapott, hogy Karl Theodor von Pilotyval Rómába utazhasson, ahol képeihez inspirációt kapott. Mindamellett csak az 1870-es évek elején kezdett pályája lendületet venni portréfestői hírneve növekedésének köszönhetően. Ezzel párhuzamosan emelkedett a társadalmi ranglétrán, megismerkedett a német közélet vezető személyiségeivel. Sikerei csúcsán, 1887-ben egy csinos toszkán villát (Lenbachhaus) építtetett magának. Az épületet halála után városi képtárnak alakították át, ahol müncheni és kortárs külföldi festők munkáit mutatják be.
A festmény oldalán: Pásztorfiú
