Henri Rousseau
1844–1910 · Naiv, népi és egyéb
Életrajz
Henri Rousseau (1844–1910), akit „Vámos” becenéven ismertek, mert Párizsban vámszedőként dolgozott, autodidakta festő volt. Naiv dzsungel- és álomjeleneteit eleinte kigúnyolták, de Picasso és az avantgárd csodálta őket.
Az életéből
Henri Rousseau saját képességeibe vetett hite soha nem rendült meg, annak ellenére sem, hogy karrierje során szinte végig gúnyolták művészetét. Amikor 1868-ban Párizsba érkezett, kizárólag arra az álmára koncentrált, hogy művésszé váljék. Bár „nem volt más tanára, mint a természet”, Rousseau a kor hagyományos festői stílusára is törekedett, végül mégis műveinek ártatlansága és naiv bája hozta meg számára az ismertséget. Rousseau festményeit aztán a párizsi Függetlenek Szalonján állították ki – a hivatalos szalon egy szabadabb változatában –, ahol csupán rendkívül szerény személyisége védte meg a könyörtelen kritikától. Sok év kiállításokon való szereplés után egyre kedvezőbb fogadtatásra talált, és a kor néhány modern művésze is kezdte támogatni. A becsmérlő megjegyzések azonban örökre tüskét hagytak benne. A naiv, ám igencsak becsvágyó Rousseau meg volt győződve művészi tehetségéről, mégis telve volt kisebbségi érzéssel, amely iskolázottságának hiányából fakadt. Ahogy önéletrajzi írásában megjegyzi: „Ha szüleim felfedezték volna festőtehetségemet… most a legnagyobb, leggazdagabb művész lennék Franciaországban.”
A festmény oldalán: Tigris a trópusi viharban (Meglepő!)
Henri Rousseau a normandiai határszélen fekvő Laval városában született. 1868-ban Párizsba költözött, és több mint húsz évig a vámhivatalnál dolgozott, innen kapta életre szóló becenevét: Le Douanier (a Vámos). 1893-ban nyugdíjba ment, és teljes idejét a festésnek szentelte. Beköltözött kis párizsi műtermébe, s rajz- és zeneoktatással egészítette ki jövedelmét. Noha Rousseau a híres Szalon-festők – Bouguereau, Gérôme és Clément – rangjára vágyott, nem tudott akadémikus stílusban festeni. Végül természetesen a naivitás adta művei egyedi jellegzetességét, ahogy ezt Fernand Léger francia festő találóan összefoglalta: „Szerencsére soha nem volt ideje, hogy rajzórákat vegyen.”
A festmény oldalán: Az álom
