A szólásszabadság (A Négy szabadság sorozatból)

Megindító szavak

Franklin Delano Roosevelt a Kongresszusban elhangzott 1941-es újévi elnöki beszédétől inspirálva, Norman Rockwell egy négyrészes festménysorozat megalkotásához fogott, amelynek egyik darabja A szólásszabadság volt. Roosevelt felkavaró háborús beszéde az alapvető emberi szabadságjogok mellett tett hitet: „A jövőben egy olyan biztonságos világ megteremtésére törekszünk, amely a négy alapvető szabadságjogon nyugszik. Az első a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága – mindenhol a világon… A második a vallásszabadság, hogy mindenki a saját módján tisztelhesse istenét… A harmadik a gondtalan élethez… A negyedik a félelem nélküli élethez való jog… – a világ minden részén.”

A Saturday Evening Post, Rockwell munkáltatója 47 éven keresztül, hivatalosan felkérte a művészt, hogy fesse meg a Négy szabadságot a magazin részére. Az összesen hat hónapig tartó alkotói munkafolyamatot Rockwell később küzdelemként jellemezte. A szólásszabadság a Post 1943. február 20-i számában jelent meg Booth Tarkington szólásszabadságról írt cikke illusztrációjaként. A sorozat további három képét a magazin következő kiadásaiban hozták le. A négy eredeti festmény a Post és a pénzügyminisztérium által közösen finanszírozott amerikai vándorkiállítás legnagyobb figyelmet kiváltó alkotásai közé tartozott. Az utazó tárlat kötvénykibocsátások által több mint 132 millió dollárral járult hozzá a háborús kiadásokhoz.

Munkamódszer

A kiváló művész, a részletekre aprólékos gondot fordító Norman Rockwell sikeres munkamódszert fejlesztett ki. Minden egyes megrendelésénél ugyanazokat a lépéseket alkalmazta: először megfogalmazta elképzelését, vázlatokat, rajzokat, olajtanulmányokat készített, végül megfestette a képet. Modellt választott, kellékeket gyűjtött, szénnel vázlatokat skiccelt fel, megoldotta a „rajzi, kompozíciós, árnyékolási problémákat – a színezés kivételével tulajdonképpen mindent”, sőt referenciaként még fényképeket is készített modelljeiről és díszleteiről. Amikor befejezte a szénvázlatot, a vászonnal pontosan egyező méretű színes tanulmányt alkotott, kidolgozta a színterveket és színértékeket, mielőtt ecsetjével a képhez ért volna. Rockwell először előrajzolta a képet, és monokróm festékvázlatot készített a vásznon, majd lealapozta és lelakkozta a felületet, csak ezután tette fel a színeket.

A kész munka

Norman Rockwell a szólásszabadság háború idején született jelmondatáról készített képi feldolgozása egy New England-i városi gyűlést ábrázol, ahol egy állampolgár szabadon fejti ki nézeteit, mindenféle közbeszólás nélkül. Rockwell sokat küszködött a kompozícióval, három különböző változatot is készített, mielőtt megszületett e remekbe szabott végső olajfestménye. A központi figura kiemelkedik a tömegből, alakját a háttér fekete táblája foglalja keretbe. A szónok két oldalán szorosan ülő két idősebb férfi tisztelettel néz fel rá, a gyűlés többi résztvevőjének a tekintete is felfelé szegeződik, az ihletett felszólaló tekintetét tükrözve.

Norman Rockwellt néha kritika éri szentimentális festményei miatt, de nem kétséges, hogy kiváló elbeszélő volt, aki képekben örökítette meg az amerikai élet krónikáját, és erőteljes ábrázolásaival sikerült megérintenie a nemzet lelkét. Ezen a festményén Rockwell ügyesen alkalmazza a didaktikus eszközöket, hogy megörökítse Roosevelt általános szabadságjogokról szóló beszédének üzenetét a nehéz háborús időkben.

Művészi kapcsolat

1908-ban, 14 éves korában Norman Rockwell elhatározta, hogy illusztrátor lesz, és beiratkozott a New York-i Művészeti Iskolába. A legnagyobb hatást Howard Pyle (1853–1911) gyermekkönyv-illusztrátor tette rá, akit Rockwell csak úgy nevezett, hogy „történész ecsettel”, és híres kalózképeiről volt híres, mint például a Forradalmi háború (a képen). Rockwell a New York-i Art Students League-nél folytatta tanulmányait, melynek Pyle volt a társalapítója. Rockwell rajongott James Abbott McNeill Whistler (1834–1903) és John Singer Sargent (1856–1925), valamint sok XV–XVII. század közötti holland és flamand mester munkájáért.