Ez a festmény itt nem jeleníthető meg: még szerzői jogi védelem alatt áll, vagy nincs róla szabadon felhasználható reprodukció.
A festmény megtekintése: Carnegie Museum of ArtAz öreg király
Georges Rouault · Korai modern (fauvizmus, kubizmus, expresszionizmus)
- Művész
- Georges Rouault (1871–1958)
- Dátum
- 1916 és 1937 között
- Méretek
- 77 x 54 cm
- Technika
- Vászon, olaj
- Helyszín
- Carnegie Institute Museum of Art, Pittsburgh, Pennsylvania, USA
A több mint két évtizeden át készült Az öreg király című kép a francia modernista festő, Georges Rouault remekműve. A két világháború zűrzavara és borzalmai közötti időszakban alkotott mellkép egy képzeletbeli királyt ábrázol, akinek erőteljes, ám pesszimista szimbolikájára rácáfol a művész kirívóan merész színhasználata. A mélyen vallásos Rouault festészetén keresztül fejezte ki a modern társadalom erkölcseivel kapcsolatos spirituális jellegű nyugtalanságát és aggodalmát. Az öreg királyhoz hasonló képek merész, nyílt érzelmessége nagy hatással volt az őt követő német expresszionista festőkre.
Korai hatások
Georges Rouault alkotó évei több mint fél évszázadot öleltek fel az 1800-as évek végétől a XX. század közepéig, és egybeestek a művészettörténet egyik legizgalmasabb időszakával, az 1870-es évek impresszionistái által életre keltett modern művészet látványos beköszöntével. Noha a maga módján a radikális irányzatot képviselte, Rouault rendkívül egyéni látásmódú festő volt; pályája során jobbára járatlan utakon haladt, és 1913-tól kifejlesztette a védjegyének számító színes expresszionista stílust. Rouault karrierje voltaképpen már 1885-ben, mindössze 14 éves korában elkezdődött, amikor egy üvegfestő-restaurátorhoz állt inasnak. Bár később elhagyta ezt a pályát egyetemi tanulmányai kedvéért – 1891-ben beiratkozott a Francia Akadémiára –, ez az ifjúkori tapasztalat maradandó és jelentős hatást gyakorolt művészetére. Jellegzetes festményei, mint amilyen Az öreg király is, középkori templomok színes üvegablakait idézik fel, amelyeken az intenzív színeket ólomkeretre emlékeztető vastag fekete körvonalak választják el egymástól.
Óvatos Vad
Az öreg király – és Rouault legtöbb festménye – egyik feltűnő jellegzetessége a pazar színek valóságos áradata, melyeket a művész vastagon vitt fel a vászonra, kéregszerű bevonatot képezve rajta. A sokféle szín használata a Francia Akadémián kezdődött, ahol olyan festőkkel tanult együtt, mint Henri Matisse és Albert Marquet. Velük Rouault egy olyan művészi kifejezésmódot dolgozott ki, amelyben a fényes, gyakran természetellenes színek játszották a döntő szerepet. Noha Matisse és társai a vad és kirobbanó színekhez való vonzódásukból kiindulva később létrehozták a „Fauves”, azaz „Vadak” elnevezésű csoport magját, Rouault művészetének ösztönző erejét sokkal inkább katolikus hite, semmint esztétikai szempontok határozták meg. 1905-ben együtt állított ki a Vadakkal az áttörést jelentő párizsi Őszi Szalonon, de utána hamarosan a saját útját kezdte járni. Első önálló kiállítását öt évvel később rendezte a párizsi Druet Galériában. Ez felkeltette Ernst Ludwig Kirchner és Emil Nolde német festők érdeklődését, akiknek a Die Brücke („A híd”) nevű akkor induló expresszionista művészcsoportjára nagy hatással voltak a művei.
A könyörületes festő
Manapság Rouault-t a huszadik század egyik legnagyobb vallásos festőjének tartják, aki olyan híres képeket alkotott, mint a Krisztus a kereszten (1937) és az Ecce Homo (1952). Számos Krisztus-ábrázolása mellett világias jellegű témákat is feldolgozott, ám ezek szintén morális vagy vallási üzenetet hordoznak: „Mindegyik munkám vallásos azoknak, akik tudják, hogyan kell őket nézni.” Rouault alkalmanként megbélyegzi alakjait, mint például a korrupt világi igazságszolgáltatásra utaló A három bíró (1913) című képén, de ez ritkaságnak számít életművében. Számos festményén ábrázolt prostituáltakat és más számkivetetteket, akikkel az emberiség rútságát és erkölcsi hanyatlását illusztrálta, de egyben szánalmat is érzett a társadalom ezen áldozatai iránt, ahogy ez a Prostituált a tükör előtt (1906) című megindító képén is érezhető. Hasonlóképpen Az öreg királynak is megvan a maga üzenete, melyet Rouault a szimbolizmus segítségével mond el. Ezen a képén a királyt drágakövekkel kirakott koronájával a fején ábrázolja, de ahelyett, hogy kardot vagy jogart viselne, egy fehér virágos ágat tart a kezében, ami hagyományosan a halál jelképe. Ezzel az egyszerű motívummal Rouault megfosztja a beesett szemű királyt a halhatatlanságtól, egyben szembeállítja evilági, nyers és múlékony hatalmát Krisztus könyörületes és örökkévaló birodalmával.
Új irányvonal
Noha Rouault 1916-ban fogott hozzá Az öreg király megfestéséhez, csak 21 évvel később fejezte be a képet. Ennek egyik oka az 1914-ben kitört világháború volt. A festmény készítése egybeesett Rouault életkörülményeinek más fontos változásaival is. A mű megkezdésének évében írt alá egy jövedelmező szerződést Ambroise Vollard befolyásos műkereskedővel, aki rendszeres fizetést ígért képei jogaiért cserébe. Bár ez a megállapodás anyagi biztonságot hozott Rouault-nak, jelentős hatással volt munkáira is. Jórészt Vollard diktálta, mit fessen Rouault, és a kereskedő élénk érdeklődése a rajzi illusztrációk iránt a művészt is ebbe az irányba terelte. Ennek az időszaknak az egyik csúcspontját a Miserere et Guerre (1916–1927) című elismert rézkarcgyűjteménye jelentette, és csak maga ez a széria egy évtizedes elfoglaltságot adott a művésznek. Rouault végül 1937-ben fejezte be Az öreg királyt. Az első világháború borzalmaitól és az eljövendő második világháború fenyegető szellemétől megérintett festő alkotása szomorú vádirat az ember hiábavaló és végső soron önpusztító hatalomvágya ellen.
Művészi kapcsolat
Rouault tanára a Francia Akadémián Gustave Moreau francia szimbolista festő volt, az ő hatására kezdett el munkáin jelképeket alkalmazni. Moreau 1898-ban bekövetkezett halála után Rouault-t, Moreau egykori kedvenc tanítványát nevezték ki a párizsi Gustave Moreau Nemzeti Múzeum (a képen) vezető kurátorának.
- Albert Marquet
- Ambroise Vollard