Angelus

Címváltoztatás

Egy gazdag bostoni mecénás, Thomas Gold Appleton 1857-ben egy festményt rendelt meg Jean-François Millet-től, mely két parasztot ábrázol csendes ima közben a földeken. Amikor Appleton nem vette át a kész alkotást, Millet egy templomtornyot festett a képre, és művét átnevezte Angelusra.

A latin eredetű Angelus, magyarul Úrangyala, egy keresztény imádság a megtestesülésről. Egy 1865-ös levelében Millet így magyarázta a címváltoztatás mögött rejlő személyes indokait: „Amikor az Angelust festettem, a nagymamámra gondoltam, aki a földeken dolgozva a harangok hangjára mindig abbahagyatta velünk a munkát, hogy istenfélő emberként elmondjuk Úrangyala imánkat halottainkért, levett kalapunkkal a kezünkben.”

Visszatérés Franciaországba

Az Angelusnak több tulajdonosa is volt az 1860-as években. A festményt először 1865-ben állították ki, s még ugyanabban az évben megvette Millet egyik befolyásos patrónusa, Emile Gavet párizsi építész. 1889-ben, jó néhány évvel Millet halála után, a Secrétan-gyűjtemény kiárusításakor a kép több mint félmillió frankért kelt el, habár a francia licitálók erőfeszítései meghiúsultak, hogy az alkotást a Louvre számára szerezzék meg. Az Angelus azonban 1909-ben mégis visszatért Franciaországba, amikor Alfred Chauchard áruházmágnás végrendeletében a híres párizsi múzeumra, a Musée d'Orsay-re hagyta a festményt. Millet hírneve az évek múltával elhalványult, mígnem a kép 1932-ben újra reflektorfénybe került, miután egy munkanélküli mérnök összeszabdalta a vásznat. Az Angelust restaurálták, és az 1975–76-ban tartott sikeres párizsi és londoni kiállításokat követően Millet újra visszaszerezte helyét a festészet géniuszai között.

Szabadabb, naturalista stílus

Vincent van Gogh a fiatal művészek legfontosabb mentorának tekintette Millet-t, akit csak „Millet apó” néven emlegetett. Egyszer így nyilatkozott: „Millet-t és nem Manet-t tekintem valódi modern festőnek, aki sokak számára nyitott új távlatokat…” A francia impresszionisták – Manet, Pissarro és Monet – előtt a naturalista Millet volt az, aki képes volt tájképein a fényt és a természeti jelenségek finomságait megjeleníteni. Az Angelus című képén Millet világosabb színeket és szabadabb ecsetvonásokat használ.

Monumentális figurák

Millet két nagyméretű figurát és eszközeiket helyezi az előtérbe a tágas, nyílt szántóföldön. A két földművest az elmélyülés állapotában ábrázolja, ahogy a jámbor parasztok leszegett fejjel mormolják imájukat, megemlékezve Gábriel arkangyal Máriához intézett kinyilatkoztatásáról, az Angyali üdvözletről. Millet nem volt rendszeres templomlátogató, ám a párt az alázatosság szellemében jeleníti meg: a férfi a kalapját fogja, a nő imára kulcsolja a kezét. Az elhalványuló nap fénye az asszony felemelt karjaira és hasára, az emberi élet forrására vetődik.

A művész gyermekkorát idéző magyarázata ellenére, miszerint az ima idejére abbahagyták a munkát a földeken, a festmény eredeti címe – Ima a krumplitermésért – mögött húzódó jelentés ugyanúgy tetten érhető; a nő lábánál heverő, frissen kiásott krumplit tartalmazó kosár központi elhelyezése révén. A szegény parasztok számára létszükséglet a jó termés, hogy túl tudják élni a szigorú, kemény telet. A gyönyörű alkonyati égbolt izzása meditatív, fennkölt hangulatot kölcsönöz az alkotásnak, ezzel is kiemelve a kép mondanivalóját.

A festmény története

Az 1889-es Secrétan-árverésen a Louvre-t túllicitálta a New York-i American Art Association, amely 553 000 frankot, akkor szenzációs árat fizetett, és amerikai városokban turnéztatta a festményt, ahol tömegek fizettek azért, hogy láthassák. A következő évben Alfred Chauchard áruháztulajdonos 800 000 frankért visszavásárolta Franciaország számára, halála után pedig gyűjteménye többi darabjával együtt a Louvre-ba került, majd 1986-ban a Musée d'Orsay-ba költözött.