Albertine a rendőrorvos várószobájában

Érzékeny téma

A festő, grafikus és író Christian Krohg 1886–87-ben alkotta meg az Albertine a rendőrorvos várószobájában című képét. Krohg nem csupán objektív, realista ábrázolásmódra törekedett festményein, hanem a norvég mindennapok életét is bemutatta írásos munkáiban. 1886-ban írta meg a nagy vihart kavaró Albertine című regényét egy szegény varrónőről, akiből prostituált lett a norvég fővárosban, Christianiában, a mai Oslóban.

Krohgot obszcenitás vádjával bíróság elé citálták, főként a prostituáltak rendőrségi orvosi vizsgálatának érzékletes leírása miatt. A XIX. század végi Norvégiában a prostituáltaknak megalázó módon rendszeres orvosi vizsgálatnak kellett alávetniük magukat, amely gyakorlatot inkább a férfi kuncsaftok egészsége védelmében, és nem a nők oltalmára vezettek be. Az 1887. március 10-i tárgyalás során Krohg elveszítette a pert, megbírságolták, és a könyvét betiltották. Krohg ennek ellenére ugyanezt a témát festette meg az Albertine a rendőrorvos várószobájában című képén. Mivel regényével nem tudta megmutatni, mi zajlik a doktor rendelőjében, így elkészítette a képet; a prostituáltak csoportját a rendőrorvos szobájának túloldalán ábrázolta.

A sorozat egy darabja

Mielőtt végleges formájában, nagy vásznon megfestette volna az Albertine-t, Krohg számos olajtanulmányt készített prostituáltakról, ilyen például a Jossa (1884) című képe. Krohg különböző jelenetek sorozatán keresztül mutatta be Albertine, a szegény varrólány sorsát, akit egy rendőrtiszt megerőszakolt, majd a rendőrőrszobára hurcolt orvosi vizsgálatra. A sorozat első festménye, a Virradat (1880), a varrógépe mellé roskadt, alvó Albertine-t ábrázolja, aki a nagy kimerültségtől nem tudja folytatni a munkáját. Az Albertine a rendőrorvos várószobájában a széria utolsó darabja.

Társadalmi realizmus

Krohg hitvallása szerint a festőnek „hitelesen, áthatóan hitelesen, kellemetlenül hitelesen” kell festenie. Noha Krohg társadalmi realista képe a korábbi regényéhez képest nem annyira szemléletes, az Albertine a rendőrorvos várószobájában első bemutatása alkalmával mégis nagy felzúdulást keltett. Az energikus és szókimondó alkotói stílusáról ismert Krohg a norvég művészeti élet egyik vezéralakjaként fontos szerepet játszott a romantikából a naturalizmusba történő átmenetben és a látható világ igen precíz bemutatásában.

Háttérbe húzódva

Krohg először egy hatszereplős csoportképet tervezett Albertine-nel és a rendőrtiszttel a várószoba közepén, de átfestette eredeti kompozícióját, és hozzáadott még néhány figurát a jelenethez, miközben a fiatal varrónőt a háttérbe helyezte. A padlózat perspektívavonalai azonban Albertine leszegett fejű alakjához vezetnek, akit a rendőrtiszt bevezetni készül az orvosi rendelőbe. A legtöbb nő szeme a szerencsétlen Albertine-re irányul, akinek egyszerű ruházata elüt a prostituáltak színesebb és választékosabb öltözékétől. Az előtér közepén kihívóan álldogáló két fekete ruhás nő Albertine jövőjét testesíti meg; hogyan változik majd meg a fiatal lány jelleme a Christiania utcáin zajló élet hatására.

Művészi kapcsolat

Christian Krohg Norvégia leghíresebb festője, Edvard Munch (1863–1944, a képen) előfutára volt. Munch kevés művészeti képzésben részesült, de honfitársa, Christian Krohg volt a tanára a christianiai Királyi Művészeti Iskolában. Edvard Munch Krohg hatására az 1880-as években realista stílusban kezdett festeni, ám hamar felhagyott ezzel az ábrázolásmóddal: „Eleven embereket fogok festeni, akik lélegzenek, éreznek, szenvednek és szeretnek” – jelentette ki. Munch a későbbi fantáziadús képein lecsupaszított tájakat, egyszerű színezést és absztrakt vonalakat alkalmazott, mint például felejthetetlen alkotása, A sikoly (1893) esetében.

A festmény története

A festmény egy botrányból született. Krohg 1886 decemberében megjelent Albertine című regényét megjelenése másnapján lefoglalta a rendőrség, a szerzőt pedig a közerkölcs megsértése miatt bíróság elé állították. Ahelyett, hogy meghátrált volna, ezzel a hatalmas vászonnal felelt, amely a könyvben leírt pillanatot ábrázolja, és 1887-ben Kristianiában kiállította, ahol tömegeket vonzott és heves vitákat váltott ki. A kristianiai (oslói) Nemzeti Galéria 1907-ben vásárolta meg a festményt, amely ma a 2022-ben megnyílt új Nemzeti Múzeumban látható.