Krumplievők

A földművesek festője

Van Gogh az embereknek akart festeni, hogy reprodukciókon keresztül mindenki számára elérhetővé tegye a művészetet, ugyanakkor erősen dolgozott benne a vágy, hogy az embereket is megörökítse. Amikor 1883-ban visszatért Hágából a szülei Észak-Brabantban fekvő nueneni otthonába, rajzain és festményein elsősorban a helyi parasztok életét mutatta be: a sík holland vidék földműveseit ábrázolta munka közben. Akárcsak példaképe, a francia Millet, Van Gogh is „parasztfestőként” tekintett önmagára, felismerve az egyszerű, de nehéz földművessors hősiességét: „Annyira belemerültem a paraszti élet tanulmányozásába, amint egész nap ezt figyelem, hogy szinte nem is tudok másra gondolni.”

Van Gogh az 1884–85-ös tél nagy részét vázlatok készítésével, rajzok kidolgozásával vagy tanulmányok festésével töltötte, miközben egy nagyméretű figurális kompozíciót készített, amely végül a Krumplievők című olajfestményében öltött testet. 1885. április 9-én így írt öccsének, Theónak: „Ismét azon a képen dolgozom, amelyen parasztok ülnek egy krumplistál körül… Meglehetősen nagy vászonra festettem, és remélem, hogy a vázlathoz hasonlóan ebben is van élet.”

Földszínek

Van Gogh a színek merész használatáról volt híres későbbi, kifejezőerővel teli és energikus alkotásain, ám még korai munkái, mint például a Krumplievők sötét és borongós palettája is érzelmektől fűtött. A nueneni családi otthonban készült képén Van Gogh a barna, a szürke és a zöld árnyalataival komor hangulatot teremt, ahogy a parasztok a főtt krumpliból készült szerény vacsorájukat fogyasztják. Későbbi festményein a színek saját, önálló jelentéssel bírnak, a Krumplievők sötét tónusai azonban összhangban vannak a képen ábrázolt témával. A gyengén megvilágított szobában étkező parasztok kezét és arcát földszínű árnyalatokkal festette, elmondása szerint „az igazán poros, és természetesen hámozatlan krumpli” színére akarta őket megfesteni.

Becsületes kétkezi munka

A Theo öccséhez írt 1882. márciusi levelében Van Gogh beszámol Jozef Israëls Parasztcsalád az asztalnál című festményéről, amely egy földműves párt ábrázol, ahogy kisgyermekeikkel egy asztal körül ülve étkeznek, s ami Van Goghot egy hasonló kompozíció megalkotására ihlette. A férfi és az asszony itt is az asztal két végén ül, ahogy Israëls korábbi képén, ám Van Gogh a kis asztallal összesűríti a teret, és a családi jelenet mind az öt figuráját közelről mutatja. Perspektívája torzított, mindegyik alakot más nézőpontból ábrázolja, akik viszonylagos közelségük ellenére mégis elkülönülnek egymástól. Az elidegenedettség érzetét a művész csak fokozza a központi helyet elfoglaló gyermek hátulnézeti ábrázolásával és a felnőttek pózokba merevítésével, ahogy élénken elmerülnek különböző tevékenységeikben.

Az éjszakai lámpa apró narancssárga ragyogása gyenge fényt vet a parasztok kezére, arcára és a főtt krumplis tálra. Van Gogh az egyszerű paraszti élet kemény kétkezi munkájának fennköltségét akarta kifejezni: „ugyanazzal a kézzel nyúlnak bele a tálba, amellyel a földet ásták… és ételüket becsülettel meg is érdemlik.” Van Gogh mindenféle szentimentalizmustól mentesen, de mély érzelmekkel és empátiával ábrázolta a szegény parasztok életét a Krumplievőkön.

A festmény története

Van Gogh elküldte a Krumplievőket bátyjának, Theónak Párizsba, és mindkettejük halála után Theo özvegye, Jo van Gogh-Bonger őrizte, aki életét annak szentelte, hogy Vincent művészetét megismertesse. Fiuk, Vincent Willem van Gogh 1962-ben a családi gyűjteményt a Vincent van Gogh Alapítványra ruházta át, amely 1973 óta tartós kölcsönként az amszterdami Van Gogh Múzeumban látható.

1991 áprilisában tolvajok éjjel húsz festményt loptak el a múzeumból, köztük a Krumplievőket. A menekülő autónak defektet kapott a kereke, és egy órán belül valamennyi művet megtalálták benne, bár néhány megsérült. A kompozíció egy korábbi, kisebb változata az otterlói Kröller-Müller Múzeumban van.