Dr. Gachet arcképe

A művészetszerető

Miután van Gogh 1890. május 20-án a Párizs környéki Auvers-sur-Oise-ba érkezett, első modellje Dr. Paul-Ferdinand Gachet lett. A különc orvos kedves természetű volt, és van Gogh első benyomása kedvezőnek bizonyult: „Valóban azt hiszem, hogy továbbra is barátok leszünk, és elkészítem az arcképét.” Van Gogh úgy nyilatkozott Gachet-ről, hogy „odaadóan rajong” 1889 szeptemberében, Saint-Rémyben készített örvénylő, hallucinációs Önarcképéért, s a művészetszerető orvos égett a vágytól, hogy modellt ülhessen saját arcképéhez.

A van Gogh halála előtti rövid időszakban a Dr. Gachet arcképe volt az egyetlen férfiportré, melyet a művész Auvers-ben festett, jóllehet két különböző változatot is alkotott. Van Gogh egy rézkarcot is készített Gachet-ről, melynek során tűt használt rézlemezen és az orvos saját nyomdáját, hogy kinyomtassa L'Homme à la Pipe című munkáját, s ez a művész egyetlen kísérlete lett a rézkarcok terén. 1890 júniusának elején fivérének, Theónak küldött levelében megírta, hogy belekezdett a Dr. Gachet arcképébe, és egy rögtönzött vázlatot is mellékelt.

Rekord ár

Van Gogh 1890 júliusában bekövetkező halála után a Dr. Gachet arcképe a művész számos egyéb munkájával együtt fivéréhez, Theóhoz került. Theót összetörte Vincent halála, egészsége megromlott, s nem sokkal később, 1891 elején meghalt. 1897-ben Theo özvegye, Johanna van Gogh-Bonger 300 frankért eladta a Dr. Gachet arcképét. Száz évvel az után, hogy van Gogh megfestette a képet, az orvos portréját egy vagyonos japán üzletember vásárolta meg 82,5 millió dollárért.

A történelem viharában

A közben eltelt években a Dr. Gachet arcképe sokszínű történelmet élt meg. Van Gogh munkáit 1937-ben a nácik „degeneráltnak” minősítették, és a Dr. Gachet arcképét eltávolították a frankfurti Städel múzeumból, majd Hermann Göring árverés útján értékesítette. 1938-ban egy zsidó bankár, Siegfried Kramarsky szerezte meg egy német gyűjtőtől, s több mint 50 évig magánál tartotta, mígnem aztán 1990-ben rekord áron eladták. A vevő, Ryoei Saito 1996-ban meghalt, s jelenleg az arckép holléte bizonytalan.

Kék örvénylés

Annak ellenére, hogy alig két hónappal a Dr. Gachet arcképe megfestését követően van Gogh öngyilkos lett, a művész festménye magabiztos, erőteljes ecsetvonásokkal teli kép, s van Gogh életének e végső időszakát óriási teljesítmény jellemzi. Dr. Gachet nagyra tartotta van Gogh művészetét, és bátorította a művész új technikáit. Van Gogh továbbra is önkényesen használta színeit a hangulat kifejezésére, és e portrén a domináns kék a melankólia mélabús érzetét kelti. A kanyargó fekete ecsetvonások érvényre juttatják a kékek örvénylését, így adva struktúrát a kabátnak, míg a rövidebb, vízszintesen, függőlegesen és átlósan beszúrt halványabb kékek és fehérek vizuálisan torzítják, nyugtalanná teszik a hegyeket és az eget.

Kék szomorúság

A festményen az orvos elnyűtt, krémszínű kalapot visel tüskés, vörös hajába nyomva, s eltűnődve könyökére támaszkodik. Van Gogh nyilvánvalóan nem akart fotografikus élethűséget elérni portréin, de azt kívánta megfesteni, amit „láthatóvá válásnak” nevezett, mely egy évszázaddal később feltárja a modellt ülő karakterét a művész „szenvedélyes kifejezésmódjának” köszönhetően. A szín volt a hangulat kifejezésének és a „személyiség erősítésének” nyitja. A kéket, a gondterhelt Gachet szomorú, beletörődő szemeinek színét gyakorta hozzák kapcsolatba a melankóliával. Az ég kék, Gachet kabátja ugyancsak kék, és a hegyek is erőteljes kék árnyalatúak közöttük.

Az örvénylő kékek közt, a viharos hullámok tengeribeteg hajósának érzetét keltve, az orvos a keskeny, piros-zöld asztaldarabnál veti ki a horgonyt, bal kezével a végét fogva. Könyökölve, ökölbe szorított jobb kezével megtámasztja fáradt fejét. A gyűszűvirágszárak a homeopata orvos szimbólumai, aki a gyűszűvirágot a szívbaj kezelésére használja. Az asztalon két sárga könyv a Goncourt fivérek Germinie Lacerteux és Manette Salomon című művei, az öregkori gyengülésről szóló modern regények. Van Gogh úgyszintén szeretett volna modern portrékat festeni: „Szomorú, mégis nyájas, de érthető és értelmes – így kellene portrékat festenünk”.

Mestermű kapcsolat

Utolsó hónapjaiban van Gogh rendkívüli érdeklődést tanúsított az arcképfestészet iránt, s ihletért Puvis de Chavannes felé fordult: „Ami engem illet, a figurafestészet mintaképe mindig is a Puvis által készített férfiportré volt, melyen egy idős férfi egy sárga könyvet olvas, mellette rózsa, s egy ecset egy pohár vízben.” A festmény az Eugène Benon (1882), és van Gogh úgy gondolta, a kép „a modern életet úgy mutatja be, mint valami nagyszerűt, elkerülhetetlen fájdalmai ellenére.”