London látképe a Westminster híd egyik ívén keresztül

Építés közben

Az osztrák örökösödési háború kirobbanása után, 1740-től az angol és német turisták elkerülték Velencét, és Canaletto jól jövedelmező képeladásai jelentősen visszaestek. A festő úgy határozott, Londonba költözik, hogy közelebb legyen a műkincspiachoz és a tehetős arisztokrata angol patrónusokhoz. 1746-ban érkezett Londonba, ahol első megbízását Sir Hugh Smithsontól, Northumberland későbbi hercegétől kapta. Canaletto korábban szülővárosa, Velence csodálatos vízi útjait örökítette meg festményein, így természetesen vonzódást érzett a Temze iránt is. Smithson tagja volt annak a bizottságnak, amelyet az angol főváros akkori legjelentősebb beruházására, a Westminster híd tervezésére és megépítésére hoztak létre. A fényképezés feltalálása előtti korban Canaletto pillanatfelvételként szolgáló képe a városról és a Temzéről fontos dokumentuma ennek az építési munkának.

Családi ereklye

A London látképe a Westminster híd egyik ívén keresztül című kép 1746–47-ben készült. Canaletto meghosszabbított angliai tartózkodása alatt pompásan megfestett képével elnyerte Smithson további támogatását. A velencei festő több más művet is alkotott a főúr számára, köztük a Westminster hídról és az Alnwick-kastélyról készített látképét. Smithson 1750-ben megörökölte a northumberlandi grófságot, és 1766-ban Northumberland hercege lett. A London látképe a Westminster híd egyik ívén keresztül családi hagyaték révén került a jelenlegi northumberlandi herceg birtokába.

Boltíves keret

A London látképe a Westminster híd egyik ívén keresztül lenyűgöző kompozíciójú alkotás, amelyen a festő szokatlan megoldást választott a jelenet keretbe foglalására. Canaletto számos képén, köztük az ókori romokat bemutató korai festményein is felbukkannak a boltívek. Híres velencei látképein is sok hasonlót láthatunk, többek közt a Rialto-hidat. Ám ez volt az első olyan alkalom, hogy nézőpontját egy hatalmas boltív alól választotta, mintha onnan kinézve élvezné a széles panorámát. A kép a híd ívének sötét gerendaállványzatát építés közben mutatja. Canaletto a középpontból némiképp kimozdítva, kissé balra helyezi a boltívet, szándékosan elkerülve a tökéletes szimmetriát. Canaletto az 1756-tól készített velencei festményein is sikeresen alkalmazta ezt a fajta keretezést, köztük A velencei Dózsepalota belső udvara (balra) című alkotásán.

Világos és sötét

Canaletto városképei nem szükségszerűen pontos ábrázolások, mint a fotográfiák, ám a velencei festő mindig a valósághűség határozott benyomását kelti. Aprólékos munkamódszerét jól tükrözik precíz rajzainak vízszintes és függőleges egyenesei, illetve gondos ecsetkezelése, különösen a vízparti épületek esetében. A London látképe a Westminster híd egyik ívén keresztül a letisztultságáról híres munka, s bár a Temzén korántsem zajlik olyan lüktető élet, mint Canaletto sok más nyüzsgő velencei jelenetén, a kép friss, pezsgő atmoszférát sugároz, amelyet az előtérben látható evezős csónakok apró alakjainak élénk színei is fokoznak. Canaletto ragyogó színű, nagyméretű velencei festményei a természetes fényhatások finomságait mutatják; A London látképe a Westminster híd egyik ívén keresztül című képén Canaletto merész, határozott stílusban festi meg a sötét boltívet, hogy az ellentétet képezzen az építmény hajlatán keresztül látható égbolt világosabb tónusaival.

Tökéletes egyensúly

A város panorámaképe csak egy szűk sávot foglal el a festmény alsó harmadában. A boltív nélkül a kompozíciónak két fő jellegzetessége lenne: az alkonyati égbolt szélesen elterülő látványa és a szép és drámai Velence-ábrázolásokkal szemben London viszonylag sík és monoton városképe. A képbe belógó boltívvel ugyanakkor fennállt annak a veszélye, hogy a híd építménye túl hangsúlyos lesz a kompozíción.

Canaletto azonban tökéletesen egyensúlyba tudta hozni a festmény dinamikus elemeit. A művész ügyesen alkalmazott részlettel bontotta meg a hatalmas faboltozat szabályos ritmusát. A jobb oldalon egy kötél végén vödör lóg, amely a jobb alsó képnegyed irányába vezeti a néző tekintetét, a Sir Christopher Wren építészeti munkásságát megkoronázó remekműre, a Szent Pál-székesegyház ívelt kupolájára.