Posztimpresszionizmus és neoimpresszionizmus

Posztimpresszionizmusnak az 1880-as és 1890-es évek azon festőinek művészetét nevezik, akik az impresszionizmusból indultak ki, de saját útjukat járták. Georges Seurat és Paul Signac tiszta színű apró pontokból építette fel képeit (neoimpresszionizmus vagy pointillizmus), Paul Cézanne a természet látszata mögötti szilárd szerkezetet kereste, Henri de Toulouse-Lautrec pedig merész körvonalakkal örökítette meg a montmartre-i éjszakai életet.

Vincent van Gogh a színt és a kavargó ecsetvonásokat az érzelmek kifejezésére használta, Paul Gauguin pedig Bretagne-ban és Tahitin keresett egyszerűbb, lelkibb művészetet. A színekkel és formákkal való szabad bánásmódjuk egyenesen a 20. század művészetéhez vezetett; Magyarországon a látomásos Csontváry Kosztka Tivadar járta a maga külön útját.