Camille Pissarro

Camille Pissarro végül befutott művész lett, és 1892-ben, 62 éves korára már nagyobb anyagi biztonságot élvezett. Amikor a gyűjtők felismerték, hogy megéri Pissarro-képet vásárolni, Georges Bernheim ezzel a felkiáltással fordult a művészhez: „Eljött az Ön pillanata!” Pissarro műveinek első jelentősebb retrospektív kiállítását Joseph Durand-Ruel hozta tető alá Párizsban, 46 képet bemutatva az 1870–1892 közötti időszakból, bár a neoimpresszionista festményekből csak kevés került a közönség elé. Az összes eladatlan képet Durand-Ruel vásárolta meg. Pissarro 1890-ben mindössze 164 frank részesedést kapott Durand-Rueltől, de két évvel később – a sikeres 1892-es kiállítás után – ez az összeg már több mint 23 000 frankra rúgott.

A festmény oldalán: Nő zöld fejkendőben

Az anarchista beállítottságú Pissarro egyre jobban felemelte szavát a hivatalos Szalon kiállításainak elbírálási rendszere ellen, és Monet-val, valamint több más művésszel „impresszionista” tárlatot rendezett. Pissarro fogalmazta meg az impresszionisták hitvallását, és ő volt az egyedüli a csoport tagjai közül, aki képeivel mind a nyolc, 1874 és 1886 között rendezett impresszionista kiállításon részt vett. A kezdetektől fogva a mozgalom védelmezője volt.

A festmény oldalán: A Montmartre sugárút délutáni napfényben

A művész karrierjének fordulópontját jelentette a Franciaország rettenetes és megalázó vereségével végződött 1870–1871-es francia–porosz háború (a képen). Pissarro Monet-val Londonba menekült a háború elől, és itt szeretett bele Turner és Constable tájképeibe, amelyeket annyira csodált, hogy művei is tanúsítják a hatásukat. A két angol festő befolyása a francia művész későbbiekben alkalmazott laza, szinte absztrakt ecsetvonásaiban mutatkozik meg. Amikor Pissarro visszatért Párizsba, azzal szembesült, hogy a porosz csapatok elrabolták vagy megrongálták csaknem az összes (mintegy 200–300) képét. Pissarro házát mészárszékké változtatták, a padlót pedig a képeivel borították.

A festmény oldalán: Szénagyűjtés Éragnyban