Éjszakai kávéház

A helyszínen készült munka

Egyik húgának küldött levelében Van Gogh leírja, miért ezt a helyszínt választotta: „Most leginkább csillagos égboltot szeretnék festeni… Íme, itt egy éjjeli kép, mindenfajta fekete szín nélkül, gyönyörű kékkel és lilával meg zölddel megfestve, s e környezetben a megvilágított tér halvány kén- és zöldes citromsárga színt kap. Rendkívüli módon elszórakoztat, hogy az éjszakát ott helyben festem meg.” Hogy e festményt ott helyben, vázlatok nélkül alkotta meg, élénken bizonyítja lobbanékony természetét és ösztönösségét. E festmény a Csillagos éj a Rajna fölött és a Csillagos éj mellett az éjszaka témájáról készült három kép egyike.

Világlátott festmény

1888-ban Van Gogh Dél-Franciaországba, Arles-ba költözött, Montpellier közelébe. A vidék megihlette, és itt festette néhány leghíresebb képét, köztük az Éjszakai kávéház címűt.

E festményt 1890-ben, Van Gogh halálának évében Albert Aurier vásárolta meg, és a család tulajdonában maradt, míg aztán 1917 táján a hollandiai Kröller-Müller Múzeum vette meg. Közismert festmény, gyakorta kap kiemelt helyet a kiállításokon világszerte. Először 1927-ben Bázelben, Svájcban bocsátották közszemlére.

Lobbanékony természet

Van Gogh 1853. március 30-án egy hollandiai kisvárosban, Groot Zundertben látta meg a napvilágot egy lelkipásztor fiaként. Hat gyermek közül ő volt a legidősebb. Meglehetősen visszahúzódó gyermeknek bizonyult, sok időt töltött magányos sétákkal a környéken. Édesanyja bátorította a fiát festésre, mivel ő maga is festett akvarelleket házassága előtt.

Van Gogh először műkereskedő nagybátyjánál dolgozott, ami jól is ment addig, amíg Londonba nem költözött, és reménytelenül szerelmes nem lett szállásadónője leányába. Itt kapta következő munkáját: kiküldték az egyik legszegényebb kerületbe, hogy szedje be az elmaradt tandíjakat. Felzaklatták az ott tapasztaltak, és nem volt szíve eleget tenni munkaköri kötelességének. Felmondott, és elhatározta, követi apja példáját, és káplán lesz.

Huszonöt esztendős korában lelkipásztorként egy bányavidékre költözött Belgiumba. Páratlan hitbuzgalma és fellépése – még ruháit is szétosztotta, és nem evett – sértette és megdöbbentette az egyházat, így elbocsátották. Két évre eltűnt a nyilvánosság elől. Ezalatt kikristályosodott benne, hogy a festészettel akar foglalkozni. Első munkája, a Krumplievők (1885), mely búskomor környezetben estebédjüket fogyasztó parasztokat mutat be, a környezetében megmutatkozó szenvedés ábrázolására összpontosít.

Arles

Arles-ban az ihletett Van Gogh megalkotta néhány legjobb művét. Nagyon termékeny volt, ugyanis itt több mint 200 képet festett. Indíttatást érzett, hogy a déli mérsékelt éghajlaton barátjával és festőtársával, Paul Gauguinnel művésztelepet hozzon létre.

Van Gogh ekkoriban ment első ízben elmegyógyintézetbe St. Rémyben, azt remélve, hogy segíteni tudnak elmebaján. Sikerült meggyőznie Gauguint, hogy Arles-ba költözzék, de két hónapon belül összevesztek, és Gauguin visszatért Párizsba.

Ez idő tájt Arles polgárai kérvényezték, hogy távolítsák el az „őrült” Van Goghot, így a művész rövidesen átköltözött Auvers városába, Párizstól északnyugatra, és itt is maradt korai haláláig, 1890. július 27-ig. Sajnálatos módon 1890 volt az az év is, amikor egy arles-i szőlőhegyet ábrázoló képének eladásával kezdték megismerni Van Gogh festményeit.