Vincent van Gogh

A Krumplievők befejezése után, 1885 tavaszán Van Gogh elküldte a képet öccsének, Theónak, aki akkoriban műkereskedő volt Párizsban. A festményen látszik, hogy a művész még csak tanulta az alakok csoportba rendezését, figuráit megpróbálta realisztikus pózokban ábrázolni, színpadiasság nélkül. A kritikákra Van Gogh így vágott vissza: „Mindig azt csinálom, amit még nem tudok, hogy megtanuljam, hogyan kell csinálni.” Van Gogh a szívére vette a kritikákat, a Krumplievők volt az első és egyben utolsó nagyméretű figurális képe. A későbbiekben, miután több munkát is elolvasott a színelméletről, művészi fejlődésének új szintjére jutott, bátrabban mert kísérletezni a színekkel, ahogy ez például az Őszi tájkép (1885, a képen) című műve árnyalatain is megfigyelhető.

A festmény oldalán: Krumplievők

Az arles-i Sárga házban (a képen) együtt töltött időszak alatt Gauguin és Van Gogh különböző nézeteket vallott a festészetről. Gauguin az emlékezetből való festés mellett kardoskodott, és erre biztatta Van Goghot is. Nem sokkal a Vörös szőlőskertek Arles-ban 1888. novemberi befejezése után Van Gogh azt írta, hogy változtat egy kicsit a munkáin, és ennek eredménye az Emlékezés az etteni kertre című alkotása. Az álomszerű vonásokat hordozó szimbolikus festmény két emlékezetből festett női alakja a festő édesanyját és húgát, Wilhelminát testesíti meg.

A festmény oldalán: Vörös szőlőskertek Arles-ban

Van Goghról egészen fiatal korától testvére, Theo gondoskodott, aki szerény fizetése ellenére festőkellékeket és pénzt küldött neki, s mindenre kiterjedően támogatta munkájában. Theo Párizsban élt. 1890-ben megházasodott, és megszületett fia, aki szintén a Vincent nevet kapta. Ebben az időszakban már nehezére esett támogatnia a fivérét. Van Gogh 1890 júliusában tudomást szerzett erről, midőn Theóhoz utazott, és ezt követően szíven lőtte magát. Fivére talált rá, és az ő karjaiban halt meg. Hat hónappal később újabb tragédia sújtott le, amikor Theo szélütést kapott és meghalt, ifjú családját magára hagyva, hogy egyedül boldoguljanak a világban.

A festmény oldalán: Éjszakai kávéház

A művészettörténészeknek rengeteg dokumentum áll rendelkezésükre Van Gogh rövid alkotói pályájáról. Van Gogh terjedelmes és felbecsülhetetlen jelentőségű művészi életművet hagyott maga után, továbbá a családjának és festőtársainak írott levelek sokaságát (a képen egy 1888-ból származó levélrészlet). Különösen öccsével, Theóval volt bizalmas viszonyban, aki mindig kiállt mellette, és pénzzel is támogatta. Van Gogh 1872-ben írta első levelét Theónak, és utána egész életében levelezésben állt vele. A levelek érdekes betekintést engednek a művész lelkivilágába, ugyanis Van Gogh gyakran kísérte rajzvázlatokkal írásait, és fejtette ki művészi nézeteit, beleértve a festményein használt színek szimbolikáját.

A festmény oldalán: Van Gogh szobája Arles-ban

Vincent van Gogh (1853–1890) holland festő mintegy tíz év alatt körülbelül 860 festményt készített, szinte egyet sem adott el. Kifejező ecsetkezelése és intenzív színei a modern kor egyik legnagyobb hatású művészévé tették.

A festmény oldalán: Napraforgók

Rövid, tízéves művészi pályafutása során Van Gogh közel 900 festményt készített, és több mint 1100 művét papírra rajzolta (a képen egy rajza), ám ezek a megdöbbentő hatású, eredeti alkotások viszonylagos ismeretlenségben maradtak. Van Gogh úgy vélte, a rajzolás „mindennek az alapja”, és amikor 1880-ban elhatározta, hogy festő lesz, elengedhetetlennek tartotta, hogy mielőtt színes munkákba kezd, fekete-fehérben alkosson. Rajzait kompozíciói előkészítéséhez, festés előtti gyakorláshoz és helyszíni benyomások megörökítéséhez használta.

A festmény oldalán: Búzamező ciprusokkal

Van Gogh 1890. július 29-én halt meg, két nappal az után, hogy golyót eresztett a mellébe. Kísérteties, sötét hangulatú remekművét, a Búzamező varjakkal című széles panorámaképét (a képen) gyakran a festő utolsó munkájaként emlegetik. Több más festménye azonban ez után született. Van Gogh legutolsó alkotása alighanem A mezők (Búzamezők), amelyet 19 nappal halála előtt festett, vagy a Daubigny kertjéről készült két képének egyike.

A festmény oldalán: Önarckép bekötözött füllel és pipával

1890. július 27-én este van Gogh elhagyta a Ravoux Innben bérelt lakását, és sétálni indult, majd későn tért vissza. A fogadó tulajdonosai találtak rá, óriási fájdalmai közepette, s egy helyi orvosért és Dr. Gachet-ért küldtek. Az orvosok képtelenek voltak eltávolítani a golyót, mellyel van Gogh ezen az estén szíven lőtte magát, így bekötözték a művészt, akinek idő előtti halála július 29-én következett be. Dr. Gachet készített egy rajzot barátjáról, van Goghról halálos ágyán (képünkön), és sírjánál művészi teljesítményét és igaz emberségét méltatta, mondván: „A művészet mindennél többet jelentett neki, s abban él majd tovább.”

A festmény oldalán: Dr. Gachet arcképe