Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése
Ágyban
Édouard Vuillard · Posztimpresszionizmus és neoimpresszionizmus
- Művész
- Édouard Vuillard (1868–1940)
- Dátum
- 1891
- Méretek
- 73 x 92,5 cm
- Technika
- Vászon, olaj
- Helyszín
- Musée d'Orsay, Párizs
A csendes természetű, szerénységéről ismert francia festő, Édouard Vuillard mondta egyszer: „Soha nem voltam más, mint néző.” Vuillard a mindennapi élet nagy megfigyelője volt, jellegzetes, meghitt otthoni enteriőrjeit rendkívüli finomsággal és egyedi bájjal ruházta fel. A művész festett még nagyméretű díszképeket is, pályája későbbi szakaszában pedig néhány portré elkészítésével bízták meg. Az Ágyban egy 1891-ből származó korai munkája, mely egy délutáni szundikálás üdítő örömeit mutatja be.
Nabis – posztimpresszionisták
1891 tavaszán Édouard Vuillard a párizsi Pigalle utca 28-ba költözött, egy szűk műteremlakásba, amelyet megosztott barátaival, Pierre Bonnard-ral, Aurélien Lugné-Poe-val és Maurice Denis-vel. Lugné-Poe, a Théâtre de l'Oeuvre elnevezésű avantgárd színház színész-igazgatója és a három barátja munkái eladásában segédkező közvetítő a későbbiekben így emlékezett vissza: „Ekkor született meg a Nabis – a festészet tisztalelkű prófétáiból, akik új ágat képeztek a Signac, Seurat és Pissarro nevével fémjelzett büszke fa törzsén.”
Fakó színek
Vuillard valójában 1889-ben csatlakozott ehhez a művészcsoporthoz, mely Paul Gauguin (1848–1903) és Émile Bernard (1868–1941) szintetista nézeteinek erős befolyása alatt állt, akik arra törekedtek, hogy minél egyszerűbb vonalakat és színeket alkalmazzanak a képeiken. Vuillard a fakó színek széles képmezőkön történő használatával kísérletezett, és Gauguin hatása azonnal szembeötlik két 1890-ből származó festményén, a Varrónőkön és a harsány színeiről és erős fény-árnyék kontrasztjairól híres Orgonákon. A következő évben keletkezett Ágyban visszafogottabb színeit az alvás témájához igazította a művész. Vuillard ebben az időszakban sok alvással kapcsolatos képet készített, ilyen például a Nő az ágyban (1891), az Alvó lány és az Álom (mindkettő 1892).
Az olajfesték mestere
Vuillard nagyon szeretett egy bizonyos temperával dolgozni, aminek előállítása ugyan sok időt vett igénybe, és használata sem volt egyszerű, viszont aránylag gyorsan száradt, és lehetővé tette a felület tetszés szerinti újraalakítását. Az Ágyban című képéhez Vuillard azonban olajfestéket használt, ami azt jelentette, hogy retusálás nélkül dolgozott a vásznon. A festék mesteri alkalmazása során Vuillard a halványbarna takarókat, lepedőket és párnákat lágy tónusokkal, végtelen egyszerűséggel és könnyedséggel ábrázolta, egyenes és érzékien ívelő vonalai váltakozásával széles tereket választott el egymástól. A festmény lapos felülete ellenére a művész finom, szürkés árnyékolással a tér és a mélység illúzióját kelti.
Nappali szendergés
Fiatal lány alszik az ágyában. A felhúzott térdei által képzett csinos dombocska lágyan hajlik félig betakart arca felé. A festmény fényei arra utalnak, hogy nappali szundikálást láthatunk. Vuillard könnyed vonásokkal ábrázolja a hálószobai jelenetet, így a néző képzeletében a fiatal lány egy boldog álom titokzatos világába merül, nem pedig egy nyugtalan, lidérces álomba. A formakezelés meglepő, ám rendkívül gazdaságos: a csukott szemeket csak két sötét ív jelzi, mindössze ennyit mutat Vuillard a lány arcából. Kreol bőre és barnásfekete haja a néhány rakoncátlan tinccsel kontrasztot alkot párnái világosabb árnyalataival.
A kereszt
A lány feje fölött elhelyezkedő különös T alakú geometrikus forma egy kereszt, amit egy baldachin vagy fátyol vízszintes vonala vág le, a bal oldalon, közvetlenül e vonal alatt pedig a művész szignója és a dátum látható. A kereszt szimbolikája vallási dimenziót kölcsönöz a képnek – Vuillard a Marista Iskolatestvéreknél tanult, egy katolikus rendközösségben, amelyet Marcellin Champagnat alapított Franciaországban. Amíg a kereszt talán az élet múlékonyságára utal, a merész függőleges vonal egyrészt a lány fejére irányítja a figyelmet, másrészt azt a benyomást kelti, hogy egy szeretetet sugárzó lény vigyázza felülről az álmát.
Álom ajándékba
Édouard Vuillard szóbeli végrendelkezésének megfelelően az Ágyban című festményt M. és Mme. Ker-Xavier Roussel (Vuillard sógora és húga) 1941-ben a francia államnak ajándékozta. Kezdetben a párizsi Modern Művészetek Múzeumának gyűjteményében kapott helyet, majd 1986-ban átkerült a Musée d'Orsay-ba, ahol ma is látható A közparkok című dekoratív sorozat öt táblaképével együtt.
Művészi kapcsolat
Édouard Vuillard és barátai művészcsoportja, a Nabis számára Paul Gauguin francia festő jelentette a kezdeti inspirációt. Paul Sérusier, miután megismerkedett Gauguinnel Bretagne-ban, egy szivarosdoboz fedelére festett kisméretű jelenettel, A talizmán címen ismeretessé vált képpel tért vissza a Julian Akadémiára. Gauguin bátorította arra Sérusier-t, hogy keverés nélkül, közvetlenül a tubusból felvitt élénk színekkel fessen egy erdei tájképet a szintetista módszerek szerint. A kép katalizáló hatással volt a Nabis csoport összes tagjára, és Maurice Denis (a képen) később így nyilatkozott: „Gauguin felszabadított bennünket.”
- Aurélien Lugné-Poe
- Émile Bernard
- A Musée d'Orsay belülről
- Marcellin Champagnat