Piacsek bácsi babákkal

A kisvárosi lét poézise

Rippl-Rónai 1902-ben települt vissza Kaposvárra, ahol a Fő utcában vásárolt egy kis fehér házat. Korábbi sikertelen hazatérési kísérletéből okulva tudatosan fordult szimbolikus és absztrakcióba hajló francia stílusa helyett epikus téma, a mindennapok ábrázolása és egy keresetlen stílus felé.

Tudatosan törekedett közvetlen környezete naplószerű bemutatására. Hétköznapi jeleneteket, valójában eseménytelen, de érzelmileg telített állapotokat örökített meg.

A képek szereplői maguk is a kisvárosi lét rekvizítumai. A festményen zöld fotelban üldögélő, hosszú szárú tajtékpipát szívó Piacsek bácsi, azaz Piacsek Ferenc, a fehér hajú, körszakállas öregúr Rippl-Rónai képeinek visszatérő szereplője, önmagában is a kisvárosi polgári életmód megtestesítője. A veszprémi püspökség nyugállományba vonult erdésze a festő Lajos öccsének az apósa volt, és mivel tudott franciául, Rippl-Rónai francia feleségének, Lazarine-nek lett a társalkodója. A Kossuth-párti öregúr élő anakronizmusként hat a rózsaszín falak közt gyerekekkel és játékokkal körülvéve.

Otthonkép

A festmény az alkalmilag gyerekszobává átvedlett zöld fotelos szalont mutatja, ahol Piacsek bácsin kívül két kislány képeskönyveket nézeget a kék csíkos fotelnál, egyikük az unokája, Baby, azaz Martyn Marianne. A másik zöld fotelba két játékbabát ültettek.

A gyerekkor fiktív és valós világokat összemosó képzelete járja át a szobát, ahol minden tárgynak személyisége van, már-már megszólal, míg a felnőttek homályos mesebeli figurák.

Rippl-Rónai interieur-képein a térillúzió olyan lehetőségeivel kísérletezik, mint a megnyitott hátsó ajtó vagy a mélységében átlós kompozíció, ahogy ezen a képen is látjuk. Feltárul a háttérben a másik szoba, ahol a varrónő egy rózsaszínű ruhát próbál Lazarine-re.

Minden motívum egyenrangú a csendélethez hasonló kompozíción. A látszólagos véletlenszerűség gondosan kiszámított arányok és elhelyezések eredménye. Rippl-Rónai rafinált eszközökkel ér el artisztikus hatást, így például a képszerűség megsokszorozódik a falra akasztott festmények, a tükör és a benne felvillanó ablak, a másik szoba ajtónyílása vagy a képeskönyvek révén.

A kukoricás korszak

1907 körül Rippl-Rónai stílusában látszólag gyökeres változás következik be, ami szorosan összefügg azzal, hogy 1906-os páratlan hazai debütálásának bevételéből megvásárolja a városszéli Róma villát a hozzá tartozó földekkel, és gazdálkodásba fog. A festmények szövetét mozaikszerű ecsetvonások alkotják, innen a „kukoricás” jelző. A festék keveretlenül kerül a vászonra, így a színek hallatlan intenzitással ragyognak fel. Valójában ez a stílus szervesen következik Rippl-Rónai interieur-korszakából, annak festői megoldásait fejleszti következetes módon franciaországi törekvéseit folytatva, és új korszakának képei szintén a vidéki Magyarország tablóképét örökítik meg.