Ez a festmény itt nem jeleníthető meg: még szerzői jogi védelem alatt áll, vagy nincs róla szabadon felhasználható reprodukció.
A művészről bővebben: WikipediaJapán vadalmavirágzás Kew-ban
Lucien Pissarro · Posztimpresszionizmus és neoimpresszionizmus
- Művész
- Lucien Pissarro (1863–1944)
- Dátum
- 1921
- Méretek
- Nem ismert
- Technika
- Vászon, olaj
- Helyszín
- Magángyűjteményben
A francia impresszionista festő, Camille Pissarro legidősebb és legtehetségesebb fia, Lucien Pissarro olyan származással büszkélkedhetett, mint kevés festő. Fogékony, zsenge éveiben nagy művészek vették körül: Edgar Degas, Vincent van Gogh, Georges Seurat és, természetesen az apja. Ezért Pissarro elkövetkező sikere az impresszionista és posztimpresszionista festészet művészi fáklyavivőjeként soha nem volt kétséges. Az 1921-ben festett Japán vadalmavirágzás Kew-ban bizonyítja, hogy Pissarro még karrierje későbbi szakaszában is hű maradt művészi gyökereihez.
Angol kapcsolatok
Lucien Pissarro francia szülők gyermekeként született Franciaországban, ám szoros kapcsolat fűzte Angliához, ahol 1890 novemberében telepedett le, és 1916-ban szerzett állampolgárságot. Szülei Surrey-ben keltek egybe, ide menekültek az 1870–1871-es francia–porosz háború idején, miközben nagybátyja Bayswaterben, Londonban lakott. Élete folyamán Pissarro ide-oda utazott szülőföldje és választott hazája között a Csatornán keresztül. Az évek során tett utazásait leginkább festményei címe által lehet nyomon követni, egy részük angol, másik pedig francia nevet kapott. Pissarro mindig tiltakozott az ellen, hogy angol vagy francia festőnek kiáltsák ki, és, ha megkérdezték, gyakran hívta magát „Csatornafestőnek”. Érthető módon azonban festményeinek stílusa igencsak magán viselte az apja által alkalmazott francia impresszionizmus megkülönböztető jegyeit, tiszta, friss színeit, és erőteljes, élesen kirajzolódó ecsetvonásait.
Harmonikus festmények
Pissarro mindenekelőtt tájképfestő volt, és sok impresszionistához hasonlóan a festői természeti környezet vibráló színfoltjaiban talált élvezetet, de számos portrét is festett, leginkább feleségéről, Esther Bensusanról. Pissarro tájképeit „kis zugoknak” nevezte, „melyek harmonikus összhatást nyújtanak”. Munkásságának kiváló példája a Japán vadalmavirágzás Kew-ban. A foltszerű, fénylő színek egybeolvadván megteremtik az idilli Kew Gardens vibráló képét virágzó pompájában, ahol a rózsaszín virágok színe megismétlődik a távoli épületeken és az égen, s a hűvös árnyékok visszatükrözik a fű és a lomb zöldjét, hamisítatlan impresszionista stílusban. Abban az időben, amikor a Japán vadalmavirágzás Kew-ban című képét festette, Pissarro feleségével és leányával a közeli, Chiswickben levő udvarházában, a Brookban lakott. Mielőtt ideköltöztek volna 1902-ben, innen egy kőhajításnyira, Bedford Parkban éltek, így rendkívül jól ismerte a Kew területét. Pissarro számára a Kew az impresszionisták oázisa volt, éppen a saját kapuja előtt, a város peremén. Több mint húsz képet festett gyönyörű kertjeiről.
Világlátott alkotó
A Londonban és a környékén készült szabadtéri képek megfestése során Pissarro megint csak apja nyomdokában járt. Az idősebb Pissarro Angliában tartózkodott az 1870-es évek elején, és tájképeket festett, mint például a Lordship Lane, Upper Norwood (1871) című festményt, amely technikájában és témáját illetően is igencsak hasonló Lucien Pissarro jóval később készült, Well Farm Bridge, Acton (1907) című munkájához. Az ifjabb Pissarro azonban sokkal többet utazott szerte Angliában, mint amennyi apjának módjában állt, s 1903-tól 1944-ben bekövetkezett haláláig több mint 450 olajfestményt készített az angol vidéki tájról.
Különleges tehetség
Pissarro először szüleivel utazott Angliába 1870-ben, majd 1890-ben, apja tanácsára visszatért, aki úgy gondolta, fiának megélhetést biztosíthat a fametszetek és nyomatok terén megmutatkozó, egyre növekvő tehetsége. Angol kortársai figyelmét azonban leginkább festményei vonták magukra, s a képek olyan művészekre is nagy hatást gyakoroltak, mint J. B. Manson, a Tate Gallery jövendő igazgatója vagy Walter Sickert, aki Pissarrót „eredeti tehetségnek” nevezte. Pissarro részt vett az utolsó impresszionista kiállításon Párizsban 1886-ban, s mivel az „impresszionizmus egyik atyjának” fia volt, számos angol művész úgy tekintett rá, mint impresszionistára.
Kulcsfigura
Pissarro nem hivatalos szervezeteken keresztül – mint amilyen például a Camden Town Group vagy a New English Art Club – próbálta népszerűsíteni az impresszionizmust. 1919-ben megalapította a Csatornát áthidaló Monarro Groupot, s együtt dolgozott J. B. Mansonnal Londonban, és Theo van Rysselberghe-gel Párizsban, hogy olyan művészeket támogasson, akiket Manet és Pissarro ihletett. Jóllehet hírneves apja beárnyékolta, Lucien Pissarro mégis kulcsfigura maradt a művészettörténetben, s segített szélesebb körben vonzóvá és érthetővé tenni az impresszionizmust jóval a kezdetek után Párizs festői környékén.
Remekmű kapcsolat
Camille és Lucien között szoros apa-fiú kapcsolat volt, ám egy időre mesterré és tanítvánnyá is váltak, midőn Eragnyban, Párizs környékén együtt dolgoztak 1884 és 1890 között (Camille festménye, a Dér Eragnyban, képünkön). Mindkét művész nagyon kedvelte a havas tájakat, és a Lucien Stamford Brook Green, hóban (1927) című festményén látható, mindent átható pirosas fény az apja által festett, A hóval borított Lower Norwood (1870) című képet idézi.
- Japán kertek Kew-ban
- Bedford Park
- Walter Sickert