Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése

Október

Ferenczy Károly · Posztimpresszionizmus és neoimpresszionizmus

Művész: Ferenczy Károly (1862–1917)
Dátum: 1903
Méretek: 126,5 x 107 cm
Technika: Olaj, vászon
Helyszín: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Szinte a bőrünkön érezzük az őszi nap simogató melegét, halljuk a környező kert madarait, érezzük az olvasásba mélyedt férfi nyugalmát. Ferenczy Károly festménye olyan erőteljesen adja vissza az októberi délután békés perceinek hangulatát, hogy a néző szinte beleolvad a képbe. Ahogyan ösztönösen adjuk át magunkat ennek a látszólag eszköztelen alkotásnak, nem is gyanítjuk, milyen tudatosan átgondolt hatások kerítenek a hatalmukba. Ferenczy intellektuális alkatú művész volt, legsikeresebb képei viszont éppen látszólagos keresetlenségükkel hatnak, azzal a magától értetődő egyszerűséggel, amivel az ember és a természet harmóniáját megidézik.

A nagybányai művésztelep

A XIX. század második felében a magyar festőnövendékek rendszerint a müncheni Akadémián képezték magukat, ahol akkoriban a nagyformátumú, sötét, barnás színekben játszó történelmi festmények divatja hódított. Itt ismerkedtek meg és gyűltek Hollósy Simon köré azok a fiatal festők, akik 1896 nyarán utaztak először az erdélyi bányásztelepülésre, Nagybányára (ma Baia Mare, Románia), hogy a természetben fessenek. Ebben az időben igen elterjedt volt Európában, hogy egy-egy vidéken művésztelepet alapítsanak, ahol azután a művészek az akadémiáknál sokkal kötetlenebbül, a természetben kísérletezhettek. A magyar festészetben az ún. nagybányai alapítók, Hollósy Simon, Ferenczy, Réti István, Iványi Grünwald Béla és Thorma János nyitottak az egyre elterjedtebb impresszionista stílus felé. Tanulmányaik során megfordultak Párizsban is, élőben találkozhattak az új irányzattal, de eleinte színviláguk, ecsetkezelésük csakúgy, mint témáik és azok beállítása hagyományosabb volt, mint francia elődeiké. Az 1900-as évek elejéig gyakran festettek bibliai jeleneteket természeti környezetben, ahol a táj szinte egyenrangú szereplője a képnek.

Szieszta

Ferenczy korai, biblikus képein is fontos szereplőként jelenik meg a természet. Ugyanez a szemlélet érvényesül az 1900-as évek elejétől készült művein is, ezeken azonban a súlyos vallásos-irodalmi témák helyét a hétköznapok látszólag eseménytelen pillanatai veszik át. Alakjait legtöbbször egyedül olvasgatva, vagy társaságban is magukba merülve ábrázolja. Az alakok gyakran háttal állnak, vagy arcukat csak nagyvonalúan ábrázolja a festő, gondolataik, érzéseik rejtve maradnak. Nincsen mögöttes tartalom vagy elbeszélhető történet, a szabadidő kultúrájának és a polgári réteg szabadságának képei ezek.

Új megközelítés

Ferenczy legtöbb műve, így az Október is, nem egy történetet mond el, hanem maga a látvány az, amit a kép elbeszél. A hangsúlyos függőleges, vízszintes és átlós vonalak mozgalmassá varázsolják a mozdulatlan jelenetet. Ezt a feszültséget fokozzák a hatásos fény-árnyék ellentétek és a kép élénk színfoltjai. Ferenczy megközelítésének egyik legjellegzetesebb vonása, hogy az uzsonnához megterített asztal mellett álló férfi ábrázolása is csendéletszerű. A hétköznapi téma, a szinte véletlenszerű képkivágás és a fő témává avatott szín- és fényhatások mind az impresszionizmus jellegzetességei. Bár Ferenczy maga egész életében kerülte ezt a kifejezést, művei az impresszionista festészet legjelentősebb magyar alkotásai.

Viszontagságok és siker

A nagybányai festők közvetlen, személyes hangvételű munkáit a történelmi témákhoz, méltóságteljes portrékhoz és édeskés életképekhez szokott közönség eleinte botrányosnak tartotta. A XX. század eleje azonban olyan kulturális fellendülést hozott Magyarországon, amely a képzőművészet számára is kedvezőbb feltételeket teremtett. Ferenczy és társai még életükben megtapasztalhatták a népszerűséget és az elismerést, sőt többen a Képzőművészeti Főiskola tanárai lettek.

Ferenczy Károly: A hegyi beszéd I., 1896–97
Ferenczy Károly: Hármas arckép, 1911

További művek: Ferenczy Károly

A művészről →