Az este

Megismételt siker

Az estét, vagy másik címén az Elveszett illúziókat 1865 és 1867 között festette Charles Gleyre, 60 éves kora körül. Az alkotáshoz Gleyre egyik tanítványa, Léon Dussart fogott hozzá, amit később a francia akadémikus tanár maga dolgozott át. A festmény Charles Gleyre egy korábbi munkájának megidézése, amely szintén Az este címet viselte, és a művész első komoly sikere volt a tekintélyes párizsi Szalon 1843-as kiállításán, amikor még csak a harmincas éveiben járt. A korábbi mű szinte teljesen azonos ezzel, mindössze sötétebb tónusokkal van festve, amely komorabb hangulatot kölcsönöz a kompozíciónak.

Mindkét festmény egy idős, szakállas költőt ábrázol a rakpart alsó kövén ülve, amint elsiklik előtte egy csinos lányokkal teli csónak. A kép allegorikus: az ókori muzsikusnők csoportja és Cupido meztelen alakja a költő ifjúi reményeinek és álmainak elmúlását jelképezik. Nem tudni, a költő közel jár-e a halálhoz vagy sem, […] a virágokat szóró Cupido által megtestesített szerelem elmúlt már, s távoznak a zenélő gyönyörű múzsák is. A költő letette sétabotját és ókori hangszerét, líráját.

Az 1860-as években festett némileg világosabb palettájú munka láttán a néző azt feltételezheti, hogy a művész egy optimistább megközelítésben ábrázolta a címváltozatban is feltüntetett „elveszett illúziókat”. Azonban amit a művész életéről tudunk, megcáfolni látszik ezt az olvasatot: Gleyre öregkorára egyre visszavonultabb és emberkerülőbb lett. Különös pátosszal mutatja be a múlton merengő költőt, s a maga példáján keresztül azt sugallja, ha a művész újra alkotni kezdene is, legjobb munkáit már maga mögött tudja.

Fokozott pátosz

Van benne valami megindító, ahogy Charles Gleyre visszatért az egyik legnagyobb sikert hozó témájához. Több mint húsz évvel az eredeti festmény után az öregedő költőben már valóban a festőt láthatjuk viszont. A vízre […] mindenesetre a jelenet esti égboltja szimbolikus utalás az élete delén túljutott férfi reménytelen vágyódására elszalasztott lehetőségei után. Az este Gleyre egyik látomását tükrözi, amely az 1834–35-ben tett egyiptomi utazása során kerítette hatalmába, amikor húszas éveiben járó fiatal művészként a Nílus partján üldögélt Abüdosz közelében.

Hagyaték a városnak

Az este későbbi változatát a baltimore-i William T. Walters vásárolta meg nem sokkal a kép elkészülte után, 1867-ben a Goupil és társa francia műkereskedő ügynökségen keresztül. A festményt fia, Henry Walters örökölte 1894-ben. Az estét a Walters-hagyaték közel 22 ezer másik műtárgyával együtt Baltimore városának adományozták, és ma a Walters Art Museum gyűjteményét gazdagítja.

Mestermű kapcsolat

Az 1860-as évek elején Charles Gleyre a fontainebleau-i erdőbe (a képen) küldte tanítványait, hogy a szabad ég alatt fessék meg azt a tájat, amely jelentős szerepet játszott a modern művészet történetében Rousseau-tól és Millet-től fogva. A későbbi impresszionista festők, Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir, Alfred Sisley és Frédéric Bazille 1863-ban rövid ideig mind látogatták Gleyre műtermét. Charles Gleyre francia akadémikus festőket is oktatott, mint például Jean-Léon Gérôme, továbbá tanára volt a rendkívül befolyásos emigráns amerikai festőnek, James Abbott McNeill Whistlernek.