A nagy hullám Kanagavánál

Ukijo-e stílus

Hokuszai kora talán legjelentősebb metszetkészítő művésze volt, de mindenképpen a legnépszerűbb. A hírnév azonban csak élete kései szakaszában érte utol a Fudzsi harminchat látképe című sorozatával, amit csak az 1830-as évek elején kezdtek kiadni, amikor a művész már a hetvenes éveiben járt. Hokuszai az ukijo-e néven ismert műfaj specialistája volt. Az elnevezést, melynek jelentése „a változó világ képei”, eredetileg az emberi élet múlékony jellegének buddhista ábrázolásával kapcsolatban használták, a XVII. század során azonban a kor vezető művésze, Hisikava Moronobu munkáira alkalmazták, aki a városi élet és a mindennapok hasonlóan tünékeny pillanatainak megörökítésével népszerűsítette a műfajt.

Noha Moronobu idejében a nyomatok fekete-fehérben készültek, az ukijo-e Hokuszai korára színessé változott, és a nyomási eljárás komplex folyamata számos szakképzett iparos közös erőfeszítése során ment végbe. Miután a művész (esi) megfestette alkotását, az a fametszőkhöz (horisi) került, akik cseresznyefa dúcokba vésték a képet, külön dúcot használva mindegyik színhez. A metszetnyomó (surisi) ezután elkészítette a nyomatokat: befestékezte a dúcokat, és az így színessé vált képmást átnyomta egy tiszta papírlapra. A nagy hullám elkészítéséhez összesen hét különböző dúcra volt szükség: három kékre a vízhez, egy sárgára a csónakokhoz, egy szürkére szintén a csónakokhoz és az éghez, egy feketére az égbolthoz és egy finom rózsaszínre a felhőkhöz.

Forradalmi alkotás

Noha hagyományos módszerekkel készült, A nagy hullám szinte minden más tekintetben forradalmi jelentőségű munkának számított. Az ukijo-e képek rendszerint kurtizánok, színészek és más hétköznapi emberek tevékenységét állították a középpontba, ám Hokuszai Fudzsi hegyről készült nyomatai megváltoztatták ezt a gyakorlatot. Megjelenése idején a Fudzsi harminchat látképe az első olyan ukijo-e sorozat volt, amely kizárólag a tájra összpontosított. A képek mindegyike Japán híres vulkánját örökítette meg különböző nézőpontokból és eltérő légköri viszonyok között – a Vörös Fudzsin a felhők fényköre alatt vérvörösen izzó hegy óriásként terpeszkedik a reggeli napsütésben, míg A nagy hullámon szerény és visszahúzódó, csupán háttérként szolgál a jelenethez. Habár A nagy hullám című képen emberi alakok is feltűnnek a csónakjukban meglapuló halászok képében, ezeken a törékeny figurákon teljes egészében a horizonton látható hegy és a lecsapni készülő fenyegető vízfal uralkodik. Ahogy Hokuszai más művein, így A nagy hullám című alkotásán is az emberek csupán a természet nagyságának érzékeltetésére szolgálnak. Hokuszai volt az első japán művész, aki a természet világát állította reflektorfénybe, bemutatva annak legfenségesebb és legrémisztőbb arcát.

Optikai csalódás

A heves hullámok fenyegetése dacára a képből némi humor is árad, amely gyakran jellemzi Hokuszai munkáit. Amellett, hogy Japán legmagasabb és legfélelmetesebb hegyét egy hullámtól eltörpítve ábrázolta, a hullám permetjeit úgy festette meg, mintha azok hópelyhek formájában hullanának a hegyre. A művész perspektíva alkalmazásával és mélységérzet megteremtésével hozta létre ezt az illúziót. Hokuszai egész életében nagy érdeklődést tanúsított más kultúrák iránt, volt egy időszak, amikor az európai művészet befolyása alá került. Noha Japánban tiltották a kapcsolatfelvételt a nyugati kultúrával, művészi alkotásokat mégis sikerült valahogy becsempészni az országba, s Hokuszai lenyűgözve tekintett ezekre. Különösen a Rembrandt és Van Ruisdael holland tájképeiről készült nyomatok tettek rá mély benyomást, ezekből a munkákból tanulta meg az árnyékolást, a színezést és a perspektívát. E technikákat saját művészetébe olvasztotta, s általa kezdődött meg az ukijo-e stílus változása, látványvilágának átalakulása.

Impresszionisták inspirációja

Ahogy az eredeti fadúcok kopása is mutatja, Hokuszai edói (a mai Tokió) kiadója ezrével készített nyomatokat A nagy hullámról és adta el őket. A Hokuszai munkáiról készült másolatok végül sok nyugati művészhez is utat találtak, főként az impresszionistákhoz és később Van Gogh-hoz. Monet-t különösen megihlették Hokuszai minden formalitást mellőző kompozíciói, és később saját maga is számos tájképsorozatot festett, némelyikük, mint például a híres Tavirózsák, jellegzetes japán vonásokat hordoz.

Hazájában A nagy hullám olyannyira népszerű lett, hogy a művész utóbb további tíz képpel toldotta meg a sorozatot. Sikerei és növekvő befolyása ellenére Hokuszai szerény és saját magával szemben kritikus maradt. Halálos ágyán megjegyezte: „Bárcsak adna az ég még további öt évet, és akkor igazi festő lehetnék.”

A festmény története

A nagy hullám fametszet, így nincs egyetlen eredetije: Hokusai dúcairól az 1830-as évek elején több ezer levonat készült, a későbbieken már a fa kopása is látszik. Ma a jó korai levonatok a világ múzeumainak becses kincsei, többek között a New York-i Metropolitan Múzeumnak, a British Museumnak, a chicagói Art Institute-nak, a párizsi Musée Guimet-nek és a Tokiói Nemzeti Múzeumnak; mivel a papír és a festékek a fényen kifakulnak, egyszerre csak néhány hónapig állítják ki őket.

A kép a japán művészet iránti lelkesedéssel jutott el Európába. Claude Debussy, akinek dolgozószobájában is volt egy példánya, 1905-ben A tenger című zenekari művének első kiadása borítójára tette. 2023-ban egy kiváló levonat New Yorkban mintegy 2,8 millió dollárért kelt el árverésen, ami rekord e nyomat esetében.