Keresztrefeszítés

Oltárkép része

1457-ben Giorgio Correr, a veronai San Zeno bencés kolostor apátja egy nagy oltárkép, Szűz Máriát és a Gyermeket a szentek körében ábrázoló úgynevezett „sacra conversazione”, „szent beszélgetés” megalkotásával bízta meg Mantegnát. A művészre nagy hatást gyakorolt Donatello műve, a padovai Sant'Antonio-bazilika bronz oltára, amelyen két központi oszlop választja el Máriát a szentektől. Ő is hasonlóképpen alkalmazta az oszlopokat szentképe keretezéséhez. A három felső panel e keretbe foglalásával Mantegna egyszerre egyesíti és különíti el a Trónoló Madonna a gyermekkel című festmény három részét, melyek így egy triptichont alkotnak, de egyben különálló képek is.

Mantegna a Keresztrefeszítés kis fatábláját a Passió három jelenetének központi elemeként festette a predella (oltárlépcső) tövébe, közvetlenül a háromtáblás Trónoló Madonna a Gyermekkel alá. Az Agónia a kertben, a Keresztrefeszítés és a Feltámadás című képek az oltárkép keskeny, díszes talapzatát adják.

Szállítás Franciaországba

A XVI. században az oltárképet a San Zeno apszisának hátsó részébe helyezték, majd a XVIII. század végén a művet a francia kormánybiztos utasítására szétbontották, és a paneleket Franciaországba szállították. 1815-ben Verona városa visszaszerezte a három legfelső táblaképet. A talapzat három kisebb jelenetét, beleértve a Keresztrefeszítést, vászonra készült másolatokkal helyettesítették. A Keresztrefeszítés eredeti fatáblája az Agónia a kertben és a Feltámadás című képekkel együtt Franciaországban maradt. Az olykor a Kálvária címen emlegetett Keresztrefeszítés ma a párizsi Louvre-ban található, a másik két oltárlépcsőn lévő kép a tours-i Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg.

Antik szoborstílus

Mantegnát viszonylag rideg formákat alkalmazó plasztikus stílusáról lehet felismerni, amelyet nagyban befolyásolt az ókori római szobrászat iránti rajongása. Alakjai karcsúak, izmosak, duzzadnak az energiától, kontúrjaik gondosan körülrajzoltak, a drapériák mereven redőzöttek, és minden aprólékos részletességgel van megfestve. Giorgio Vasari (1511–74) itáliai festő és művészettörténész megállapítása szerint Mantegna „kőszerű, szigorú stílusban” festett, és sok más művéhez hasonlóan a Keresztrefeszítés is egy rideg, sziklás tájat vetít elénk. A sziklamonolitok stilizált ábrázolásával a művész visszatükrözi a felfelé törő három keresztfát.

Felfelé vezető lépcsők

Ezt a feszes kompozíciójú festményt Krisztus hatalmas központi keresztje uralja, melyet mindkét oldalán szimmetrikusan, kissé elfordítva és befelé nézve, egy-egy további kereszt szegélyez. A szürke, kövezett emelvényen lyukak mutatják a korábbi kivégzések helyét a Kálvárián. A festmény alsó részén kőbe vájt lépcsők vezetik a nézőt a jelenetbe, melynek legalján két férfi hirtelen elvágott alakja látható. A római vértet viselő Longinus lándzsája felfelé, Krisztus keresztjének irányába mutat. Miután átdöfte Isten fiának oldalát a kereszten, és Krisztus vére végigfolyt a lándzsáján, Longinus keresztény hitre tért. Mantegna nagy beleéléssel ábrázolja a katona portréját, amint az a társához fordulva elbeszéli megtérését és felfedi Krisztus isteni természetét. Mantegna vizuális kapcsolatot teremt a megtért ember és a néző között – a művész arra ösztönzi a keresztény híveket, hogy ismerjék fel az összefüggést, és azonosuljanak a Passió történetének szemtanújával.