Marios Varvoglis képmása

A kibontakozó képmás

Jó néhány tájkép és érzéki aktsorozat megalkotásától eltekintve Modigliani a portréfestészet mellett kötelezte el magát, sok ilyen képe született abból a számtalan vázlatrajzból, melyeket művésztársairól és írókról készített párizsi kocsmákban és kávéházakban. Első alkotói korszakában, 1914–1916 között olyan művészeket örökített meg, mint Pablo Picasso, Diego Rivera, Max Jacob, André Salmon, Moïse Kisling, Chaim Soutine és Jean Cocteau, portrét festett szeretőiről, Beatrice Hastingsről és Jeanne Hébuterne-ről. Ezek közül sok a kidolgozatlan, művészi érettséget nélkülöző, ám gazdag érzésvilágról árulkodó alkotás.

Portréfestészetének második szakaszában zömök parasztfigurák megörökítésére helyezte a hangsúlyt; velük a déli tengerparton került kapcsolatba 1918–19-ben. Ezekkel az emberekkel az utcán találkozott, de voltak köztük szállítómunkások is; nem meglepő, hogy ezek nem túl személyes, némileg idealisztikus ábrázolások lettek.

A fentieken kívül készültek még portrék párizsi ismerőseiről, köztük néhány Varvoglisról, de élete ezen utolsó éveiben Modigliani a könnyebb kidolgozás felé mozdult el. Modelljeinek személyiségét szinte mindig sablonok fedik el: megdöntött fej a hattyúszerű nyakon, kifejezéstelen, aszimmetrikus szemek, egymásba hurkolódó, kecsesen ívelő vonalak, S betűt mintázó testformák. E jegyek mindegyike jelen van a Marios Varvoglis képmásán, akárcsak a Modigliani akkori korszakára jellemző határozott függőleges és átlós vonalak a háttérben, melyek a test organikus formáit ellensúlyozzák.

Ki volt Marios?

Marios Varvoglis az athéni szépművészeti iskolában kóstolt bele a festészetbe, majd 1902-ben Párizsba költözött, hogy zenét tanuljon a konzervatóriumban. Ebben az időszakban a város bohém negyedében, a Montparnasse-on lakott, ahol Modigliani élt Jeanne-nal. Modigliani és Varvoglis egyik közös ivászata után a festő állítólag a zeneszerzőről készült ceruzavázlattal támolygott haza, amelyre a következőt írta: „Mostantól új élet kezdődik…”. Három héttel később azonban Modigliani meghalt.

Posztumusz megbecsülés

Amikor Mariost lefestette, Modigliani már új műkereskedője, Leopold Zborowski segítségével kezdte eladni munkáit, hála az 1919 nyarán megnyílt francia művészetet bemutató sikeres londoni kiállításnak. Állandó szűkös anyagi helyzete ellenére nem sokat törődött a befolyó pénzösszegekkel. Egy amerikai hölggyel esett meg az a történet, hogy miután modellt ült Modiglianinak, ragaszkodott hozzá, hogy a festő szignálja a képet, mivel tudatában volt a művész emelkedő ázsiójának. Modigliani erre úgy reagált, hogy nagy betűkkel keresztülfirkantotta a nevét a portrén, s ezzel tönkretette a képet.

A pénzügyekben járatlan Modigliani rendszerint vagy odaajándékozta portréit a modelljeinek, vagy pedig egy nevetséges összeget, öt frankot számított fel értük. Olyan is előfordult, hogy egyenesen egy liter vörösbort kért fizetségképpen, mivel arra a következtetésre jutott, hogy csak ittas állapotban tud kreatív módon festeni.

Halála után festményeinek ára magasba szökött. Hivatalos műkereskedői még egy hamisítót is felfogadtak, hogy az eredeti képeket szignóval lássa el, ezzel is növelve eladhatóságukat. Egymás után dőltek meg az eladási rekordok: a Marios Varvoglis képmása több mint 12 millió dollárért talált vevőre 1988-ban. 2010 júniusában a Modigliani szobrász korszakából származó egyik afrikai stílusú fej 52,8 millió dollárért cserélt gazdát.

Művészi kapcsolat

A tömeg- és mélységérzet növelése érdekében alkalmazott visszafogott színhasználatával és a térharmóniát teremtő torzított formáival Modigliani portréi Paul Cézanne (1839–1906) munkáit idézik. Nem sokkal Cézanne halálát követően, 1907-ben a Bernheim-Jeune galéria a francia festő közel 70 akvarelljét állította ki, s az év későbbi szakaszában 56 további munkáját mutatták be a párizsi Szalonon. E posztumusz tárlatokon keresztül Cézanne maradandó befolyást gyakorolt a háború előtti Párizs avantgárd művészetére. Modigliani a zsebében hordta Cézanne Fiatalember vörös mellényben (1893–95, a képen) című munkájának kisméretű reprodukcióját, gyakran elővette és szertartásosan megcsókolta.