Puttók, részlet a Sixtusi Madonna című képről

Két pápa pártfogása

A Sixtusi Madonna 1513 körül készült. Raffaellónak számos nagy befolyású pártfogója volt, köztük II. Gyula (Giuliano della Rovere) és utódja, X. Leó pápa is. 1508-ban II. Gyula Rómába rendelte Raffaellót egy fontos megbízatással: hatalmas freskókat kellett festenie a Vatikán új pápai fogadószobái, az ún. stanzák falára. A Stanza della Segnatura (Az aláírás terme) egyik falát talán leghíresebb freskója, az Athéni iskola díszíti.

A Sixtusi Madonna egyik kutatója szerint II. Gyula pápa síremlékét díszítette. A könyöklőt vagy mellvédet, amelyre az angyalok támaszkodnak, az eredeti koporsó vízszintes vonalának folytatásaként festette, hogy úgy tűnjék, az angyalok magán a síron nyugszanak. A két szárnyas kerub pedig a temetési szertartást jelképezi. Egyszerre evilágiak és túlvilágiak. Az elmélet szerint tehát a puttók ködös arckifejezésén keresztül Raffaello talán a halál pillanatát próbálta ábrázolni.

Várakozás

Az angyalfiúcskák mélyen gondolataikba merülnek, figyelmük mégis csapongó. Raffaello puhán, meleg tónusokkal festette gyermeki testüket, ám arcuk több felnőtt vonást hordoz, olyan, mintha ábrándoznának és arra várnának, történjen valami. Ha követjük sötét, szomorkás szemük irányát, tekintetük fókusza a képrészleten (és az eredeti képen) túl esik. A bal oldali angyal tűnődőbbnek látszik, bal kezének ujjait a száján tartja, testbeszéde arról árulkodik, hogy unja a várakozást. A jobb oldali fiatalabb vagy csak kisebb angyal álla a karjain pihen. Róla is lerí, hogy belefáradt a várakozásba. Kifejezése rendkívül emberi, szinte csodálkozó. Annak a pillanatnak a tanúi lehetünk, amelyre az angyalok várnak, jóllehet még aggódva és bátortalanul.

Visszatérés Drezdába

A tetszetős elmélet dacára valószínűbb, hogy a Sixtusi Madonna egy bencés kolostor, a piacenzai Szent Sixtus számára készült oltárképnek, majd a festményt 1754-ben megvásárolta III. Szász Ágost Drezda régi képtára számára, felbecsülhetetlen kinccsel gazdagítva ezzel az intézmény gyűjteményét. A második világháború idején a múzeum kurátorai a festményt más értékes műkincsekkel együtt egy közeli bányába menekítették. A háború végén azonban orosz hivatali szervek Moszkvába szállították a műtárgyakat, ahol több mint tíz évig őrizték őket. 1955-ben a Sixtusi Madonna visszatért az akkor még a Német Demokratikus Köztársasághoz tartozó Drezda városába, és a mai napig a Gemäldegalerie legnagyobb becsben tartott, féltve őrzött műkincsei között kapott helyet.

Mesteri technika

Mint az érett reneszánsz három nagy festőjének egyike (Michelangelo és Leonardo da Vinci mellett), Raffaello rendelkezett azzal a képességgel, hogy magáévá tegye más festők technikáját és újításait, és felhasználja azokat saját céljai érdekében. Raffaello kiváló művész volt, de ennél még több is. A XVIII. századi nagy angol festő, Sir Joshua Reynolds azt mondta róla: művészete teljes eszköztára annyit jelentett, hogy más nagy mesterektől vagy témákból merítve „mindig utánzott, és mindig eredeti volt”.