A szénásszekér

Romantikus kaland

A hegyvidéki, romantikus tájak festésének divatját követve Constable hosszabb időt töltött Derbyshire-ben és a Tóvidéken, de A szénásszekéren is látható saját stílusa csak a nyugodtabb, kevésbé látványos, vidékies hangulatot árasztó Suffolkba való visszatérése után alakult ki.

1810-ben Constable egy rajz- és olajvázlat-sorozat megalkotásába fogott. Ezeken a szabadban készült ábrázolásokon szülőföldjét mutatja be szokatlanul friss, közvetlen módon. Constable tudományos alapossággal tanulmányozta a különböző felhőképződményeket, hogy képein pontosan meg tudja jeleníteni azokat. Jól tudta, egy táj hangulatát legjobban a felhőkkel lehet kifejezni. Az égbolt és a felhők intenzív megfigyelése révén különleges hangulatot tudott kölcsönözni képeinek; ezt a sajátos atmoszférát jól érzékeltetik a festményt uraló sötét, fenyegető fellegek.

A kép keletkezésének története

Miután 1816-ban feleségül vette Maria Bicknellt, Constable Londonba költözött, de a nyarakat továbbra is vidéki jelenetek festésével töltötte a Suffolk megyei East Bergholtban, korábbi otthona közelében, a folyó melletti Flatford-malomnál.

Még jóformán ismeretlen művész volt, mikor a közvélemény megbecsülésére vágyva és a suffolki vidék iránt táplált érzelmei kifejezéseképpen 1821-ben benyújtott egy sorozat nagyméretű festményt a Királyi Akadémia az évi kiállítására. Az első ilyen hat láb hosszú vászon, vagy ahogy később nevezték, „hatlábas” a Fehér ló volt, a második a Stratford-malom, a harmadik pedig A szénásszekér.

Növekvő siker

Bár A szénásszekér a Királyi Akadémián lett kiállítva, mégsem talált vevőre. Constable végül 1823-ban tudta eladni két másik képpel együtt egy angol-francia műkereskedőnek, aki a párizsi Salon 1824-es kiállításán állította ki a festményeket. Az alkotás, Constable egyéb munkáival egyetemben, nagy szenzációt keltett a francia festők körében, és elnyerte az 1824-ben Franciaország királyává koronázott X. Károly díját, az Aranyérmet.

A Flatford-malom napjainkban

A szénásszekéren lefestett táj ma is felismerhető. Willy Lott háza sértetlenül áll a Flatford-malom mögött. Az épület és a folyócska nem sokat változott a XIX. század eleje óta, a helyszín ma is népszerű turistacélpont, mert az oda utazók kíváncsian hasonlítják össze a valódi tájat a lefestett vidékkel.

A műhöz kapcsolódva

A nagyobb szakmai elismerés utáni vágy indíthatta Constable-t 1818-ban arra a merész elhatározásra, hogy nagyméretű vásznakra kezdjen festeni, versenyre kelve ezzel nemcsak a régi mesterek, hanem ünnepelt kortársa, J. M. W. Turner tájképeivel is.

A festmény története

Amikor A szénásszekér az 1824-es párizsi Szalonon szerepelt, X. Károly királytól aranyérmet kapott, és olyan fiatal francia festőket, mint Delacroix, lenyűgöztek Constable friss zöldjei és tört színfoltjai, amelyek később a barbizoni festőkre is hatottak. Angliában a kép több gyűjteményen ment át, mígnem Henry Vaughan gyűjtő 1886-ban a National Gallerynek ajándékozta. Ma az angol vidék egyik leghíresebb képe, a bal oldali tanyaház, Willy Lott flatfordi háza pedig ma is áll.