Leány gyöngy fülbevalóval

Helyi művész

Kora szokásainak megfelelően Vermeer is egy patrónusnak dolgozott – Delft egyik leggazdagabb polgárának, Pieter van Ruijvennek –, aki megvásárolta képeit. Noha ez a megoldás némi jövedelmet biztosított Vermeernek, mégis kétélű fegyvernek bizonyult. Mivel van Ruijven vásárolta meg képei zömét, Vermeer viszonylag ismeretlen maradt Delft város határain kívül.

Rejtély eladó

A Leány gyöngy fülbevalóval születése – illetve tulajdonlásának története – mindig is homályban maradt, és megosztotta a szakértők véleményét. Egy Johan Larson nevű szobrászról úgy hírlik, a Leány gyöngy fülbevalóval megfestése idején vásárolt egy képet közvetlenül Vermeertől. Larson örököse később azt állította, hogy a képet 10 guldenért továbbadták. Az 1881-es évből származik az első biztos támpont a kép eladásával kapcsolatban: ekkor került árverésre Hágában. A rossz állapotban lévő festményről nem lehetett tudni, ki az alkotója, mivel az „IVMeer” szignó már nem volt rajta kivehető. Mindezek ellenére mégis felkeltette egy műgyűjtő, a művészeti élet egyik vezető személyisége, A. A. des Tombe érdeklődését. 2 gulden ellenében jutott hozzá a remekműhöz. Ő restaurálta a festményt, és látta meg elsőként Vermeer szignóját. Amikor des Tombe 1902-ben meghalt, a művet a hollandiai Mauritshuisra hagyta, ahol ma is látható.

A festmény alapos restauráláson ment keresztül 1994-ben, melynek során eltávolították róla a megsárgult lakkot, amely letompította a színeket, és eltávolították a retusokat is. A világ újra a régi fényében csodálhatta meg Vermeer csodálatos élénk színeit és a festmény valódi ragyogását.

Élénk színek

A Leány gyöngy fülbevalóval – és Vermeer sok más munkája – csodálatos kék színét a természetes ultramarin használatának köszönheti. Magát a festékport egy tiszta állapotú sötétkék féldrágakő, a lapis lazuli összezúzásából nyerik. A festékanyag rendkívül drága, és rendszerint Szűz Mária leplének festésére tartották fenn. A kor egyik festője sem használta e színezőanyagot annyira bőkezűen, mint Vermeer, aki többek között olyan portrék készítéséhez alkalmazta, mint a Leány gyöngy fülbevalóval.

Hollandia aranykora

Hollandia már azelőtt is nagy művészeket adott a világnak, de a XVII. században olyan briliáns alkotók léptek színre, mint Rembrandt, Frans Hals és természetesen Vermeer. Az ország mentes volt a külföldi befolyástól, és külkereskedelme révén szépen meggazdagodott. A hollandok nagy fontosságot tulajdonítottak a magánéletnek, és a magáncélra készült művészeti alkotások nagy népszerűségnek örvendtek. Kereslet mutatkozott a családi élet apróbb jeleneteinek bemutatása iránt, és a vallási témájú festményekkel szemben, amelyeket a katolicizmussal és az idegen uralkodókkal azonosítottak, a világiasabb témákat részesítették előnyben. A családi jeleneteket áthatja a csendes szemlélődés és az áhítat levegője, amely nem is áll távol a templomok hangulatától.

Tronie

A fiatal lány a festményen turbánt visel, ami meglehetősen szokatlan egy XVII. századi holland lány számára. Miért? És mit jelent mindez? A legvalószínűbb válasz, hogy ez nem egy portré, hanem egy tronie, azaz olyasfajta ábrázolás, amely egy bizonyos arckifejezést vagy hangulatot szándékozik bemutatni, ebben az esetben egy egzotikus, keleties jellegűt. A tronie stílusát Rembrandt tette népszerűvé, Vermeer pedig két ilyen munkájáról tesz említést végrendeletében, az egyik alighanem a Leány gyöngy fülbevalóval.

Szignálatlan mesterművek

Mivel Vermeer ritkán szignálta vagy datálta festményeit, azok nyílt terepet jelentettek a hamisítók számára. Egy ilyen meghökkentő eset történt 1945 májusában: az ellenséggel való kollaborálás vádjával letartóztatták Han van Meegerent, mert eladott egy „eredeti Vermeert” Hermann Göring náci vezetőnek. A tárgyalás során, általános megdöbbenésre, Van Meegeren egyedülálló védelemmel állt elő az akkor halálbüntetést maga után vonó vádra. Azt állította, hogy a „Vermeer”-kép – egyike széles Vermeer-kollekciójának – saját kezűleg készített hamisítvány, és ezt bizonyítandó, elkezdett festeni a bíróság előtt. Vallomása szerint öt további hamis Vermeer-képet is készített. Börtönbüntetését nem tölthette le, mivel az ítélethirdetés előtt szívrohamban meghalt. Vermeer-hamisítványai állítólag 25–30 millió dollárt hoztak Van Meegeren konyhájára.

A festmény története

A festmény 1881-es megmentése utáni tulajdonosa, Arnoldus Andries des Tombe 1902-ben bekövetkezett halálakor más művekkel együtt a Mauritshuisra hagyta, és azóta is a múzeum jelképe. Amíg a Mauritshuist 2012 és 2014 között felújították, a lány nemzetközi körútra indult Japánba, az Egyesült Államokba és Olaszországba, rekordszámú látogatót vonzva. 2018-ban egy kutatócsoport a múzeumban felállított üvegstúdióban vizsgálta meg, olyan letapogató módszerekkel, amelyek többek között egy, a sötét háttérbe fakult zöld függönyt és apró szempillákat tártak fel mögötte.