Adele Bloch-Bauer képmása I.

A konvenciókat elutasító művész

Klimt munkái azonban távol álltak a hagyományos ábrázolásoktól. A konzervatív, akadémista tradíciókkal szembefordulva 1897-ben az egyik társalapítója volt a bécsi szecessziónak, avantgárd művészek olyan csoportjának, amely történelmi befolyásoktól mentes egyedi kifejezésmód kialakítására törekedett. Klimt rendkívül dekoratív stílusban festett, portréi különösen a női csábítás, rejtelmesség és érzékiség bemutatására helyezték a hangsúlyt. Stílusa nem nyerte el mindenki tetszését, ám merész és drámai volt, sajátos szépsége és eleganciája pedig felkeltette Bécs vezető művészetpártolója, Ferdinand Bloch-Bauer érdeklődését.

A Bloch-Bauer család

A gazdag, zsidó származású cukormágnás, Bloch-Bauer elkötelezett pártolója volt a művészeteknek, így Klimtnek is. Az Adele Bloch-Bauer képmása I. című festményt friss házassága megünneplésére rendelte. Bloch-Bauer szemében Klimt konvencióktól mentes művészete tökéletesen közvetítette Adele hasonlóképpen sajátos szépségét és intelligenciáját. Arról viszont nem volt tudomása, hogy Klimt már korábbról is ismerhette Adele-t. Úgy tartják, Adele már 1899-ben modellt állt Klimtnek, és romantikus viszony alakult ki köztük. Szinte hihetetlen, de Klimt három éven át dolgozott a Bloch-Bauer-festményen. Amikor befejezte, a pletykák újra intim kapcsolatukról szóltak.

Arany Adele

A híresztelések semmilyen módon nem befolyásolták Klimt kapcsolatát patrónusával. Sőt, Ferdinand mindenki szerint nagyon elégedett volt a képpel, amelyet hálószobájuk falára akasztott. Az uralkodói pózban ábrázolt Adele istennői figurája kavargó aranytengeren lebeg. A háttér labirintusának mintái – geometriai alakzatoktól az egyiptomi motívumokig, egzotikus szimbólumoktól Adele nevének betűiig – meghökkentő hatást keltenek. Csak az asszony arca és keze van naturalisztikusan megfestve, sejtelmes arckifejezésével Klimt a nő forró érzékiségét és éles intellektusát egyaránt elénk vetíti, s Adele-ben egyben létrehozza a femme fatale, azaz a végzet asszonya őstípusát. Érdekes módon Klimt úgy fokozza ezt a hatást, hogy egy ezüst gallért illeszt a nő nyakába, csaknem ugyanolyat, amit a bibliai férfigyilkos, Judit visel a Judith I. című képen.

Évszázados utazás

Az Adele Bloch-Bauer képmása I. a New York-i divatszalon-stílusú Neue Galerie gyűjteményének ékköve. A kép egy évszázados, egyik kontinensről a másikra történő vándorlásának hányatott történetét tragédia és háború árnyékolja be. Először Adele halt meg agyhártyagyulladásban 1925-ben, majd 1938-ban, a II. világháború előestéjén Hitler annektálta Ausztriát. Ez a lépés a zsidó Bloch-Bauert rettentő veszélybe sodorta, aki Svájcba menekült, hátrahagyva ingatlanait és műgyűjteményét a náciknak. A németek által zsákmányolt hét Klimt-kép egyike, az Arany Adele a bécsi Osztrák Nemzeti Galériához került, ahol közel 70 évig lelt otthonra.

Adele végakaratában úgy rendelkezett, hogy a Klimt-képek szálljanak át az államra, ám Ferdinand nem értett ezzel egyet. Kiábrándulva a nácik ausztriai támogatásából, halála előtt nem sokkal, 1945-ben újraírta végrendeletét, és minden vagyonát unokaöccsére és két unokahúgára hagyta. Ferdinand örökösei a háború alatt szintén elmenekültek Ausztriából, az Egyesült Államokban telepedtek le, és a következő évtizedekben megpróbálták visszaszerezni az elvesztett képeket – hiába. 2006-ban azonban egy amerikai bírósági pert és az új osztrák kárpótlási törvények elfogadását követően Adele portréja, négy másik festménnyel egyetemben, végül Ferdinand egyetlen életben lévő örököse, Maria Altmann birtokába került.

Rekordár

Nagy szenzációt keltett az a hír, hogy Maria Altmann visszaszerezte a Klimt-festményeket, és szeretné eladni őket. 2006 júniusában az Adele Bloch-Bauer képmása I. című képet 135 millió dollárért adták el Ronald Lauder Neue Galerie-jének, amely akkoriban a legmagasabb összeg volt, amit festményért valaha fizettek. A kép megszerzése után 1750 főről több mint 10 000-re ugrott a múzeum heti látogatottsága. Úgy fest, Klimt sejtelmes femme fatale-ja nem vesztett csáberejéből.