Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése

A csók

Gustav Klimt · Szimbolizmus és szecesszió

Művész: Gustav Klimt (1862–1918)
Dátum: 1907–1908 között
Méretek: 180 x 180 cm
Technika: Vászon, olaj és aranyfüst
Helyszín: Österreichische Galerie Belvedere, Bécs, Ausztria

Gustav Klimt képe, A csók a művészettörténet vitathatatlanul leghíresebb szerelmes ölelése. Az erotikus töltésű festmény valóban lélegzetelállító látvány: a csókolózó pár álomszerű eksztázisban merül el a gazdagon pompázó aranyfüst-minták örvénylő tengerében. A Klimt pályájának csúcsát jelentő alkotás a császári Bécs fényűzését és dekadenciáját sugározza, azét a városét, amely Klimt által vált a művészvilág központjává. A festmény mindenekelőtt azonban a romantika, a szerelem és a szenvedély ikonikus megjelenítése.

„Aranykor”

Klimt 1907-ben kezdett hozzá A csókhoz aranykorszakának nevezett kétéves alkotói periódusa közepén, amikor szinte kizárólag a bécsi felső tízezer hölgyeinek szertelenül dekoratív képmásain dolgozott. Az időszak fő műve az Adele Bloch-Bauer képmása I., amelyet modelljének férje, a gazdag cukormágnás és vezető műpártoló, Ferdinand Bloch-Bauer rendelt meg. Klimt akkoriban a város legkeresettebb festője volt, akit a feltörekvő nagypolgárság emelt piedesztálra, a letűnő régi arisztokrácia képviselői viszont sokkolónak és obszcénnak ítélték munkáit.

Bécsi szecesszió

A Bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányai után Klimt ígéretes díszítőművészként és falfestőként kezdte karrierjét. Hamarosan azonban kiváltotta a művészeti testületek rosszallását az 1890-es évek elején a Bécsi Egyetem számára készített allegorikus falfestmény-sorozatával, amelyet pornográfnak minősítettek. Klimt belátta, hogy közmegrendelésekkel nem tudja beteljesíteni művészi ambícióit, ezért mintegy válaszul 1897-ben megalapította a bécsi szecessziót, festők és iparművészek avantgárd csoportját. A mozgalom elutasította a festészet hagyományos megközelítését, és egy teljesen új művészeti filozófia megteremtésére törekedett, amely elsősorban az Európában akkoriban virágzó Art Nouveau merészen dekoratív stílusában találta meg kifejeződését. Noha Klimt később eltávolodott a szecessziótól, és egyre inkább a privát portréfestészet jól jövedelmező világa irányába fordult, díszítési hajlamát megőrizte olyan képein, mint például A csók.

Fényűző festmény

Az Adele Bloch-Bauer portré mellett A csók című kép jelentette Klimt aranykorszakának betetőzését. Az alkotás egyik legtetszetősebb vonása a fényűzően befuttatott arany felület, amelynek cizellált, apró mozaikokból felépülő részletgazdag virágmotívumai egymásra rétegzett kaleidoszkópszerű mintázattal váltakoznak. A festmény fő témája, az ölelés, sokban emlékeztet Klimt Beethoven-fríz (1902) és Stoclet-fríz (1905–1911) című két korábbi alkotására, amelyeken hasonlóan összefonódó párt ábrázolt a művész. A kép pompás díszítőrendszerét azonban alighanem azok a bizánci aranymozaikok inspirálhatták, melyeket Klimt az olaszországi Ravennában látott 1903-ban. Ezek az alkotások mély benyomást tettek a művészre, és ihletet adtak egész pályafutásához.

Szenvedélyes ölelés

Klimt A csók című festményét a Szerelmespár elnevezéssel emlegette, és képei valóban szinte kimeríthetetlen utazásokat jelentenek a szexualitás birodalmába. Gyakran nyíltan erotikus alkotásaival Klimt szándékosan provokálni akart, és ez egyik festményén sem nyilvánul meg jobban, mint az Aranyhalakon (1902), melynek nőalakja a hátsóját mutatja a nézőnek – vélhetően válaszul a művész kritikusainak –, továbbá a Nuda Veritason (1898), amelynek szemből ábrázolt aktja fölött a következő felirat olvasható: „Ha művészeteddel mindenkinek a kedvére nem tudsz tenni, akkor tegyél kedvére a keveseknek!” A csók ezzel szemben nem sugároz testiséget, mivel az alakokat Klimt gazdag ornamentikával takarja be, mégis heves, már-már kirobbanó szenvedélyt áraszt. Az alkotást gyakran férfi és nő egyesülése jelképének tartják, de sok szempontból több ennél. A domináns férfialak uralkodik a nő fölött, aki mintha összepréselődne alatta, nyaka, csuklója, lábfeje természetellenes helyzetben van, testtartása alávetettséget fejez ki.

Rejtélyes lány

Noha A csók nőalakja a művészettörténet egyik legismertebb arca, kilétét mégis talány övezi. Több lehetséges jelölt is felmerült, a legvalószínűbb ezek közül egy bécsi lány, Emilie Flöge. Flöge felnőttként modellt állt egy Klimt-képhez 1902-ben, de a festő még gyermekként ismerte meg, amikor felkérést kapott, hogy fesse le két lánytestvérével együtt. Egyikük, Helene, később Klimt Ernst nevű fivéréhez ment feleségül, aki fiatalon halt meg 1893-ban. Ezt követően Klimt kapcsolatot kezdett Emilie-vel, amely egészen a festő haláláig, 1918-ig tartott. Általános vélekedések szerint a nő, a nagy korkülönbség ellenére, a művész szeretője és múzsája volt ebben az időszakban.

Klimt mesterműve

A csók című festményt ma Klimt mesterművének tartják, és egyben azon kevés kép közé tartozik, amely széles körű elismerésben részesült már a maga korában is. Az alkotást a Danaé és a Remény II. mellett a bécsi Kunstschau kiállításon mutatták be 1908-ban, ahol vitathatatlan szépsége lecsendesítette a művész leghangosabb kritikusait is. A csókot még a kiállítás bezárása előtt megvásárolta az osztrák állam, s a kép Bécs egyik impozáns épületében, a Belvedere Palotában lelt otthonra, ahol ma is a képzőművészeti gyűjtemény fő látványossága.

A festmény története

Az osztrák oktatási minisztérium az 1908-as Kunstschau kiállításon 25 000 koronáért, egy élő művész alkotásáért kivételes összegért vásárolta meg A csókot a néhány évvel korábban a kortárs művészet gyűjtésére alapított Moderne Galerie számára. Ebből a gyűjteményből lett a Belvedere-ben működő Österreichische Galerie, ahol a festmény azóta is látható; ma a világ egyik legtöbbet reprodukált képe és a múzeum legnagyobb látványossága.