Kép forrása: Wikimedia Commons (közkincs). Forrás megtekintése
Shallot asszonya
John William Waterhouse · Szimbolizmus és szecesszió
- Művész
- John William Waterhouse (1849–1917)
- Dátum
- 1888
- Méretek
- 152,4 x 199,4 cm
- Technika
- Olaj, vászon
- Helyszín
- Tate Britain Gallery, London
A Shallot asszonya az egyik legelismertebb és legkedveltebb angol festmény. A kiváló angol költő, Lord Tennyson verse ihlette, amely ugyanezen a címen jelent meg 1832-ben. Az Artúr-mondakörhöz tartozik, és Astolat-i Elaine történetét meséli el, akit átok sújt – nem hagyhatja el a Shallot szigetén álló tornyot, és arra van kárhoztatva, hogy magányban éljen élete végéig. Nem mer kinézni a torony ablakán, mert ha megteszi, az átok reászáll, s csupán tükrén keresztül szemlélheti a külvilágot. Egy nap a tükörben megpillantja minden lovagok leghíresebbjét és legdélcegebbjét, Sir Lancelot személyében. A lady kinéz az ablakon, egyenesen a lovagra, midőn azonban így tesz, tükre darabokra törik. Az átok beteljesül. A kép a versnek azt a pillanatát ábrázolja, amikor a hölgy útnak indul Camelotba, hogy találkozzék a bátor lovaggal, Sir Lancelottal, akinek visszatükröződő képmásába beleszeretett, miközben tudja, hogy sorsa megpecsételődött. A lady kétségbeesett, tekintete fájdalmas és elcsigázott, az átok elérte. Jobb keze elengedi a csónakot odakötő láncot, s e mozdulattal az életet is elereszti. Bár a történet tragikus, a festmény mégis gyönyörű. Részvétet érzünk a hölgy iránt, aki szó szerint halálosan szerelmes.
A preraffaeliták
A preraffaeliták művészcsoport tagjai, kiábrándulva a viktoriánus Anglia modern életformájának mesterkéltségéből, visszavágytak a kora itáliai művészet tisztaságába és kecsességébe (Raffaello korába), ezért kötötte le érdeklődésüket Artúr király legendája. A csoport 1848-ban alakult, legismertebb tagjai William Holman Hunt, Edward Burne-Jones és John Everett Millais. Waterhouse a mozgalom későbbi időszakában csatlakozott a társasághoz, és stílusa kissé szabadabb volt, mint a többiek igencsak fennkölt merevsége. A lady klasszikus preraffaelita szépség, a pusztulásra ítélt szerelem pedig a mozgalom örökzöld témája.
A mű mögött rejtőző történet
Waterhouse már gyermekként is megszállottja volt a klasszikus témáknak. Szerette a múlt legendáit, ezért sok munkájának tárgyául ezeket választotta. Érdeklődése megegyezett a preraffaelita mozgalommal kapcsolatban álló számos művészével, közülük többen ugyancsak festettek jeleneteket Tennyson verséből.
Felmerül az elgondolás, hogy Waterhouse e képét talán az életüket tudatosabban figyelő művészek allegóriájának szánta, vagy azon nők társadalmi szerepének szimbólumaként, akiket otthonuk kelepcéjébe zár a férfiuralmú világ. Ez utóbbi lehet a valószínűbb magyarázat: e kép egyike a kor azon kevés festményeinek, melyek egy nőt egyedül, otthonán kívül mutatnak – ahol a nő férfi kísérő nélkül jelenik meg a nyilvánosság előtt. Lemond hagyományos társadalmi szerepéről, így bűnhődnie kell.
Ahogy számos munkáját, Waterhouse e festményét is kiállította a Royal Academyn 1888-ban, ahol az általános vélekedés szerint az év képe volt. A cukormágnás Sir Henry Tate látta a Shallot asszonyát, és tüstént megvásárolta az akkoriban szokásosnál jóval magasabb áron – állítólag bámulatba ejtő összegért, 600 guineáért. Tate 1894-ben odaajándékozta a művet a London folyópartján álló, róla elnevezett galériának. A festmény az első képek egyike volt, mely a Tate Gallery tulajdonába került, és azóta is ott található.
Waterhouse és a vers
Waterhouse a vers három legdrámaibb pillanatát festette meg: az egyik a Shallot asszonya (kiemelve itt), amikor a lady csónakon Camelotba indul; egy másik, ugyanezen a címen szereplő festmény 1894-ből azt a pillanatot ragadja meg, amikor a lady odafordul, hogy megnézze Sir Lancelotot, ily módon pecsételve meg sorsát; és végül az „Elég már az árnyakból! – szólt Shallot asszonya”, Waterhouse 1915-ben készített képe. A művész ekkor már súlyos rákbeteg volt, de a halál csupán két év múlva ragadta el. Az utolsó festmény címét a vers egyik híres soráról kapta, amikor a lady kínzó elégedetlenségének ad hangot magányos élete miatt, s életét kockáztatva készül kinézni az ablakon a kinti világba.
- Tennyson
- Hunt
- Burne-Jones
- Millais
- Balra: Waterhouse Shallot asszonya című képének 1894-es változata
