← Vissza a galériába

Ez a festmény itt nem jeleníthető meg: még szerzői jogi védelem alatt áll, vagy nincs róla szabadon felhasználható reprodukció.

A festmény megtekintése: Walker Art Gallery

Fürdőzők, Dieppe

Walter Richard Sickert · Impresszionizmus

Művész
Walter Richard Sickert (1860–1942)
Dátum
1902
Méretek
131,4 x 104,5 cm
Technika
Vászon, olaj
Helyszín
Walker Art Gallery, Liverpool, Anglia

Walter Richard Sickert nem számított népszerű művésznek a kortárs művészetkedvelők körében, de ma már számos kritikus a Turner utáni időszak legnagyobb angol festőjének tartja. A Fürdőzők, Dieppe nem tartozik a legjellegzetesebb képei közé, inkább egy könnyedebb hangulatú alkotás a brit impresszionistától, akit jobban ismerünk sötétebb színvilágáról.

Falfestmény

Sickert rendszeresen ellátogatott a divatos francia tengerparti üdülőhelyre, Dieppe-be. Családjával 1879-től kezdve minden évben a városban nyaralt, és a XIX. század végén lezajlott válását követően majdnem öt évig ott is élt. Sickert kiváló úszó volt, szerette a tengert és gyakran élvezte az úszás örömeit. A Fürdőzők, Dieppe egyike volt annak a hat nagyméretű festményből álló sorozatnak, amelyeket a Hotel de la Plage tulajdonosa, Menton úr rendelt meg tőle dieppe-i szállodája éttermi falának díszítésére. Sickert hat különböző jelenetet festett Dieppe-ről, darabját 40 frankért; köztük a Notre Dame utca és a Duquesne rakpart című festményt, a St. Jacques katedrálisról készített tanulmányt és a Duquesne szobra című képet. A szállodatulajdonos nem volt megelégedve a képekkel, és a fenti három festményt, továbbá a Fürdőzők, Dieppe című alkotást szinte azonnal eladta egy kivándorolt fiatal amerikai zenésznek és festőnek, Frederick Fairbanksnek.

Kiállításon

Frederick Fairbanks kölcsönadta a Fürdőzők, Dieppe című képet a tekintélyes párizsi Függetlenek Szalonja 1903-as kiállítására, ahol „Bain de Mer” néven mutatták be. A liverpooli Walker Art Gallery 1935-ben megvásárolta a festményt. Ez a beszerzés egybeesett a galériában rendezett Sickert-kiállítással. 1941-ben, egy évvel a művész halála előtt, egy másik tárlaton is bemutatták festői munkásságát, ezúttal a londoni National Gallery-ben. A kép jelenleg a Walker Art Gallery állandó kiállításának darabja.

Élénkebb színek

Sickert az 1880-as évek végére koncerttermekről készített tanulmányaival az egyik legjelentősebb londoni impresszionistává vált. Művészetét a híres amerikai emigráns festőtől, Whistlertől sajátította el, de mestere vonzódása a szűk színskálához egyre kevésbé felelt meg ízlésének, és a századfordulón új, friss színekkel kezdett kísérletezni saját festményein. A Fürdőzők, Dieppe című képe kétségtelenül színekben gazdag, világos tónusú alkotás. Sickert korábbi festményei jóval kisebb méretben készültek, de dieppe-i megrendeléseivel némi művészi szabadsághoz jutott viszonylag nagyméretű vásznain. A Fürdőzők, Dieppe című munkájához nem ismerünk rajzot vagy festménytanulmányt. A megrendelt kép a frivol hangulatú, gondtalan tengeri fürdőzés témájának megfelelően könnyedséget és spontaneitást sugároz.

Degas hatása

Sickert 1883-ban Dieppe-ben ismerkedett meg a befolyásos francia impresszionista festővel, Edgar Degas-val, akinek hamarosan barátja és tanítványa lett. Ahogy azt balett-táncosokról készített remekművei is tanúsítják, Degas különleges érzékkel tudta megörökíteni a mozgást festményein. Sickertnek meg kellett tanulnia a francia mestertől a mozgás pillanatfelvétel-szerű ábrázolását, a Fürdőzők, Dieppe e képességének fejlődéséről árulkodik. Az előtérben látható alakok éppen belegázolnak a vízbe; a bal oldali, csíkos fürdőruhás férfit mozgás közben, kissé elmosódottan ábrázolta a művész. A fürdőzők alsó lábszárát fehér tajték csapdossa, ahogy az érkező hullámok irányába indulnak. Sickert a hullámok habjának csúcsfényeit vastagabb, gyorsabb ecsetvonásokkal, impresszionista stílusban vitte vászonra.

Közös fürdőzés

A frissen elvált Sickert érzékletesen képes bemutatni nők és férfiak együtt fürdőzésének örömeit Franciaországban, miközben Angliában a jellegzetes viktoriánus prüdéria eleve kizárt minden hasonló társas érintkezési formát. Az előtérben néhány fürdőző – köztük két férfi között egy piros úszódresszes nő – sétál be a tengerbe, amíg a jobb alsó sarokban egy kis fekete fürdőruhás alak éppen a vízből jön kifelé. A kép jobb oldalának középső részén néhány szintén fekete fürdőruhás ember ácsorog és beszélget a derékig érő vízben.

A perspektíva ábrázolása

A vízbe induló három, csíkos úszódresszt viselő férfi hasonló testtartást vesz fel, karjukkal háromszög alakzatot formáznak, ugyanakkor ők maguk egy nagyobb háromszög csúcspontjai is. Ez a megoldás szerkezetet ad a látszólag véletlenszerűen elrendezett csoportoknak. Hasonló célt szolgál az a bal alsó sarokból a jobb felső sarok irányába tartó két átlós vonal is, amelyek mentén három-három különálló alak képe bontakozik ki távlati rövidülésben. Sickert ezekkel a parttól a tengerbe húzódó, lazán kezelt átlókkal teremti meg a perspektívát. Nélkülük, vagy valamilyen tájékozódási pont hiányában a néző nem lenne képes érzékelni a képmező mélységét, ugyanis a horizont nem látszik, és a partvonal sem kivehető az előtérben.

  • Dieppe a XX. század fordulóján
  • Whistler londoni műtermében (hátul középen)
  • Walker Art Gallery, Liverpool
  • Edgar Degas

További művek: Walter Richard Sickert

A művészről →

Híres művei máshol